Sűrűn szoktam vele találkozni, főleg inkább a fehér színváltozatával, de a barnás színű sem olyan ritka. Ő itt a közönséges tollasmoly (Emmelina Monodactyla). Könnyű felismerni szárnyáról, ami rojtos tollacskákra hasadt (van amikor ez nem jellemző annyira). A teste egy "T" betűt formáz. Általában nyáron találkozhatunk vele a fűben rejtőzködve vagy fák törzsén.
Ő itt egy szénailonca (Hypsopygia costalis). Kártevőként ismert faj, melynek hernyója raktárakba szabadulva károsítja a szénát főleg, de más növényi részeket is. Viszonylag gyakori a környéken, de én ritkábban találkozok velük. Viszont szépnek szép. :)
Ez a lepkefaj számomra eddig ismeretlennek számított, de kiderítettem, hogy ki lehet. Fajneve: selymes lórombagoly (Rivula sericealis):
Még itt vannak az atalantalepkék (Vanessa atalanta) ebben a jó időben. Egyik napsütéses délelőtt gondoltam felkeresem őket, hát meg is találtam a napernyőn sütkérezett. Csak kinyújtottam a karomat és rögtön rám is szállt. Többször is elszállt, majd visszajött és egyúttal egyre közelebb szállt le az arcomhoz, a végén már a vállamon volt. Az utolsó képen már ez szerepel. Így közelebbről is ugyanolyan szép mint távolról... :)
Gondoltam eszek egy kicsit a szőlőnkből, de ezt láttam, amikor odaértem. A szőlőszemeknek csak a héjuk és magjuk maradt meg, a húsukat a rovarok kiették. Az épnek vélt szemhez hozzáértem és máris két darázs kiszállt belőle. A szélben csak úgy csörgött a szőlősor... Egyébként vicces volt nézni őket, mert amikor a szőlőszemből kimásztak, egyfolytában takarítgatták a fejüket és a csápjukat a ragadós nedvtől. Nem okoz gondot nekik a héj megvágása, simán átlyukasztják. Ők itt egyébként német darazsak (Vespula germanica).
De nem csak a német darazsakat vonza az édes nedű. Volt földi poszméh (Bombus terrestris) és fémzöld döglégy (Lucilia sericata):
Mézelő méh (Apis mellifera):
Atalantalepke (Vanessa atalanta):
.. és van, akit nem is a szőlő vonz, egy szitásdarázs zsákmányával:
