Még itt vannak az atalantalepkék (Vanessa atalanta) ebben a jó időben. Egyik napsütéses délelőtt gondoltam felkeresem őket, hát meg is találtam a napernyőn sütkérezett. Csak kinyújtottam a karomat és rögtön rám is szállt. Többször is elszállt, majd visszajött és egyúttal egyre közelebb szállt le az arcomhoz, a végén már a vállamon volt. Az utolsó képen már ez szerepel. Így közelebbről is ugyanolyan szép mint távolról... :)
Gondoltam eszek egy kicsit a szőlőnkből, de ezt láttam, amikor odaértem. A szőlőszemeknek csak a héjuk és magjuk maradt meg, a húsukat a rovarok kiették. Az épnek vélt szemhez hozzáértem és máris két darázs kiszállt belőle. A szélben csak úgy csörgött a szőlősor... Egyébként vicces volt nézni őket, mert amikor a szőlőszemből kimásztak, egyfolytában takarítgatták a fejüket és a csápjukat a ragadós nedvtől. Nem okoz gondot nekik a héj megvágása, simán átlyukasztják. Ők itt egyébként német darazsak (Vespula germanica).
De nem csak a német darazsakat vonza az édes nedű. Volt földi poszméh (Bombus terrestris) és fémzöld döglégy (Lucilia sericata):
Mézelő méh (Apis mellifera):
Atalantalepke (Vanessa atalanta):
.. és van, akit nem is a szőlő vonz, egy szitásdarázs zsákmányával:
Ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria - willow beauty). Tölgyön, ritkábban bükkön és más lombosfákon él.
Találkoztam egy lepkével... valószínű, hogy ő egy gyapottok-bagoly (Helicoverpa armigera - cotton bollworm). Látszódik, hogy nagyon szomjas, mert a pödörnyelvével nyalogatja a vizes falevelet.
Aztán kiderült, hogy gyönyörű zöld szemei vannak... :)
