Íme a szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis - brown argus).

Íme a csőröslepke (Libythea celtis - European beak)! Igazán szép megjelenésű! Nem csoda, hogy megjelent ez a faj is, hiszen egyre több a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis - common hackberry), mely tápnövényként szolgál számára. Nem véletlenül szerepel a lepke tudományos nevében is a Celtis, mely az ostorfára vonatkozik.

Ő itt az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria). Néha találkozok ezzel a rejtőzőművésszel, de biztos többen is vannak, csak nem veszem észre őket a mintázatuknak köszönhetően. A hernyóit porcsinkeserűfű levelein találom, de nehéz a hernyókat is észrevenni, ugyanis apró botnak álcázzák magukat teljesen mozdulatlanul.

Sajnos kártevőként van elkönyvelve, mert nagy károkat okoz a szőlőben. Én úgy gondolom, hogy minden élőlénynek megvan a maga helye a táplálékláncban, nincsen felesleges vagy káros élőlény. Minden csak nézőpont kérdése, a faaraszoló hernyó szemében mi vagyunk a kártékonyak.... Ha nem szólunk bele a természet rendjébe, akkor minden egyensúlyba kerül. Ez tapasztalható már nálunk is, hiszen ez a kártevőnek tekintett araszolófaj is él és szaporodik itt, de nem túlzott mértékben, mert az egyensúly már kialakult és ezáltal kár sem keletkezett.

Íme az ezüstös boglárkalepke (Plebejus argus - silver studded blue). Ez a csodálatos lepkefaj egyre gyakoribbnak bizonyul nálunk, sokszor megfigyelem egy-egy példányát vadvirágokon táplálkozni. Őt egy aszat virágán fotóztam. Jó fotómodell volt, ugyanis egy ideig a virágon maradt, így körbe tudtam fényképezni. Legtöbbször a fehér here (Trifolium repens) virágain szoktam látni, ezt a növényt jobban kedveli. Ez a lepkefaj meglepően kis méretű, szárnyfesztávolsága legfeljebb 35 milliméter.

C-betűs lepke (Polygonia c-album - comma):