Keleti ibolya (Viola suavis).
Ez egy igazi méhparadicsom, tengernyi piros árvacsalán (Lamium purpureum - red dead-nettle) virágzott ki egy helyen. Járnak ide méhek, poszméhek, dongók, darazsak és lepkék. És persze a ragadozók is: farkaslegyek, karolópókok, gyíkok, imádkozó sáskák.
Íme egy újabb gyom, vagy mégsem az? Gyógynövényként is ismert növényfaj, mely akár 1,5 méteresre megnőhet. Ha valahol megveti a lábát, akkor ott nagy gyorsasággal el is szaporodik. Kedveli a nitrogénben gazdag talajokat, ezért előszeretettel nő telepített akácosokban. Tehát ha valahol nagyon elszaporodott, akkor a talaj nitrogéngazdagságát jelzi, mondhatjuk, hogy indikátorfaj. Az ivaros mellett ivartalanul is kitűnően terjeszkedik, mégpedig indákkal. Ivarosan a magokkal szaporodik.
A csalán jellegzetessége az egyik növényi szőrtípus, a csalánszőr. Amiatt fájdalmas a csípése, hogy maguk a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. Mikor a bőrünkhöz ér a szőr, a vége letörik és a hangyasav a bőr alá kerül. Kevés élőlény fogyasztja, de például az atalantalepke (Vanessa atalanta) hernyóinak ez a növény a tápnövénye. Augusztusban megfigyelhetőek a kifejlett egyedek a csalánok felett körözve. Vértisztító és vizelethajtó tulajdonsága a legismertebb, de főzelékként is elkészíthetőek a levelei. Sőt májbántalmakra kitűnő orvosság.
December van, mégis hajtanak a növények, nagyon kellemesnek mondható az idő. Kibújt a földből a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) és a hóvirág is.
Ezek a fotók is bizonyítják azt, hogy a tavunk még mindig szép tiszta vizű, még így télen is. A hidegek miatt mentek tönkre a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) levelei, melyek esetleg ronthatják az összképet. Viszont az a sok közönséges víziászka (Asellus aquaticus), mely a tóban van, gyorsan lebontja az elhalt növényi részeket és így újra tiszta, átlátszó a víz. A képek azért is érdekesek, mert a fehér nyaraink (Populus alba) csupasz ágai tükröződnek a vízfelszínen.
Decemberre megértek a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) magjai is, melyet a szél messzire repített.
