Egynyári seprence (Stenactis annua - annual fleabane).

Érdekes látványt nyújt a szürke madársóska (Oxalis corniculata - creeping woodsorrel) a mikroszkópkamera alatt, a növény hártyás tokját vizsgáltam, miután a magok kipattantak belőle.

Érintés hatására, a magok nagy sebességgel kirepülnek a tokból, ezzel segítve a magok messzebbre jutását. A mag (barna színű képlet) ezt a mutatványt a húsos, rugalmas héjának köszönheti, ami a fehér színű képlet lehet.

Egy látszólag jelentéktelen kinézetű fűféléről van szó, mely sajnos kevés figyelmet kap. Ezért is szeretném őt bemutatni, a réti perjét (Poa pratensis). Szereti a napos területeket, de az árnyékos helyeken nem él meg. Mindenfelé nagyon gyakori, tehát kis szerencsével találkozhatunk a faj képviselőivel. Most épp virágzik, a szél porozza be a virágait, de nem egyszer figyeltem meg olyat is, hogy az ékfoltos zengőlegyek (Episyrphus balteatus) a nyaló-szívó szájszervükkel szedik fel a perje virágporszemeit. Ettől még a szél által porozódnak be. Jó élőhelyet teremt a különféle rovaroknak, például sáskáknak, kabócáknak és az őket fogyasztó fürkészdarazsaknak. Nem is beszéve a sok-sok hangyáról.

Ez a növény az egérárpa (Hordeum murinum - wall barley). A virágzata a toklász. Sokfelé előfordulnak, kutyák és macskák szőrébe akadnak. Emlősök szőrén vitetik el a magjaikat távolabbi helyekre, hogy új területeket hódítsanak meg.

A csomós ebír (Dactylis glomerata) a gyepek egyik jellegzetes növénye, mely némi gyakorlottsággal könnyen felismerhető. Egészen magasra megnő, mely különösen kedvez a napozni vágyó szitakötőknek. Rászállnak a hegyére és onnan figyelik az arra elhaladó zsákmányjelölteket, közben süttetik a hátukat.

Ahol megjelenik a faj, ott biztosan jó a talaj nitrogéntartalma. Ez a növényfaj májusban virágzik, tarackokat (a talajban vízszintesen növekvő módosult szárakat) nem képez. A vöröslő egyedek nemsokára elvirágoznak.