Üdv Mindenkinek,

Biztosan láthattátok előző bejegyzéseim kapcsán, hogy ügyelek a lehető legpontosabb fajmeghatározásokra. Joggal felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy ez most miért olyan fontos… Ha megcsíp egy rovar, nem nagyszerű érzés nyugodtnak maradni a faj ismeretének köszönhetően? Így elkerülhető lenne a pánikolás és találgatás, hogy vajon milyen élőlény volt az elkövető. Ha nem is ismerjük faji szinten, de legalább be tudjuk sorolni nagyobb rendszertani kategóriákba, az már segítséget nyújthat a nyugodtság felé vezető úton.

De ne csak mindig az állatokkal jöjjek, hiszen ott van az a rengeteg növény is. Ha kimegyünk a természetbe, láthatjuk, hogy megannyi növény vesz minket körül, de vajon fel is ismerjük őket?Vannak köztük mérgezőek is, melyek első ránézésre nagyon hasonlítanak a többi növényhez, a lágyszárúak közül megemlíteném a selyemkórót (Asclepias syriaca), a fekete csucsort (Solanum nigrum) (1. kép) vagy éppen a csattanó maszlagot (Datura stramonium) (2. kép), a fás szárúak közül pedig a fagyalt (Ligustrum vulgare) vagy éppen a tiszafát (Taxus baccata) (3. kép).

Még lehetne a sort folytatni megannyi növénnyel, de most nem a felsorolás a célom, hanem az, hogy ráeszméljünk, hogy milyen hasznos tud lenni az ismeretterjesztés, az emberek megismertetése az élőlényekkel, hiszen az élőlények többsége ismeri az embert, de fordítva ez már nem annyira igaz. Itt élünk ezen a bolygón velük együtt, hát nem lenne csodálatos felfedezni a bennük rejlő szépségeket? Az ismeretterjesztés mindenki számára kedvező hatásokkal bír. Az emberek megismerik a környezetüket, de az élőlények számára is kedvező, hiszen nagy figyelem fogja őket övezni, és nem az elpusztításuk lesz a cél, hanem a megóvásuk, mert rájövünk, hogy minden fontos és számít, minden élőlény hatással van a másikra.

Tarka darázslégy (Sphaerophoria scripta) egy veronika virágon...           Ehhez hasonló helyeken lehet sok rovarral találkozni…

Itt a tavasz, éled a természet, még akkor is, ha olykor-olykor hűvösre vagy hidegre vált az időjárás. Nyílnak a virágok mindenfele, még az útszéli gyepsávok is gyönyörű színekben pompáznak. Mondhatnánk rájuk, hogy ezek csak gyomok és mi hasznuk van… Pedig egy-egy kis növényzetfolt az életet jelenti a rovarok számára, közvetve vagy közvetlenül pedig a hüllők, kétéltűek, madarak számára. Elérkeztünk a nézőpontok sokféleségének jelentőségéhez, tehát csak képzeljük magunkat például egy házi méh (Apis mellifera) helyébe… Vajon hol találnánk virágokat, ha mindenhol lenyírnák a füvet a rendezettségre hivatkozva?

Pedig az az igazán szép terület, ahol minél több növényfaj megtalálható és nyüzsögnek rajtuk a rovarok. De az emberek inkább a rendezett hatású, rövidre nyírt füvű területeket részesítik előnyben, ami viszont nem kedvez az élővilágnak, és lényegesen kisebb lesz ott a biodiverzitás. Azok, akik nem szeretik a rovarokat, esetleg undorodnak tőlük, nekik jó hírnek minősül ez. És itt van a nagy baj a rendszerben… Újra az ismeretterjesztésnél és annak hiányánál kötöttünk ki. Kevesebb ember félne vagy tartaná undorítónak őket, ha rendlkeznének kellő ismerettel a körülöttük lévő élővilág kapcsán...

Egy csalános terület mindig tartogat meglepetéseket. Észrevettem, hogy néhány csalánlevél össze lett tapasztva, ezáltal egy kis búvóhelyet biztosítva valaminek. Mint kiderült, egy igen nagy méretű hernyó rejtőzött benne. Teste fekete színű és tüskéket viselt, melyek a ragadozó távoltartásában játszhatnak szerepet. Ez a hernyó bizony az atalantalepkéé (Vanessa atalanta). Fő tápnövénye a csalán és a bogáncs, tehát legnagyobb eséllyel ezen növényeken találhatjuk meg a példányait.