„Vajon valóban nincs tökéletes egyensúly a világegyetemben, és ezért még az élővilág legkisebb szintjén is a háború és a béke követi – megállás nélkül – egymást?” – tehetjük fel magunknak vagy akár másoknak is a kérdést
Először is a kérdés a létezés – állandó kettősségéről szóló – filozófiai reflexióját vázolja fel, amely a kozmológiát és a biológiát ötvözi, valamint leginkább azt sugallja, hogy mivel a kozmikus tökéletesség nem létezik, az élővilág a konfliktusok és az együttműködés örökös körforgásában működik. Kiemelve egyetlen nézőpontot érdemes azonban megvizsgálni Abraham Maslow szükséglethierarchiáját, hogy az alapvető szükségletek és az önmegvalósítás közötti állapotok milyen viszonyban is vannak egymással. Az összefüggések megvilágítják az alapvető szükségletek megszerzésének „erőszakosságán” keresztül hogyan válik „békéssé” minden emberi cselekedet az önmegvalósításhoz közeledve.
Kép: Lajtár Lili
A Maslow-piramis és az élővilág közötti párhuzamok rávilágítanak a következőkre is, mint például hogy egy élőlény (az emberen kívüli élőlények) túléléséhez szükséges biológiai követelmények hogyan tükrözik az ember pszichológiai és társadalmi evolúcióját. Minden élőlény egyensúlyban tartja az életben maradás, a szaporodás és végső soron a környezetében történő boldogulás alapvető hajtóerejét. A hierarchia az alapvető túléléstől az összetett önmegvalósításig terjed:
1. Fiziológiai szükségletek
Ember: alapvető emberi szükségletek, mint a víz, az élelem, a meleg és a pihenés.
Az élővilág: az alapvető biológiai hajtóerő szüksége a homeosztázis és a sejtlégzés fenntartásához. Az élőlényeknek tápanyagokra, napfényre, oxigénre és vízre lehet szükségük a túléléshez.
2. Biztonsági szükségletek
Ember: védelem a természeti elemek ellen, biztonság, rend és stabilitás.
Az élővilág: az ösztönös vágy a terület, a menedék és a ragadozók elkerülése iránt. Az élőlények áshatnak, fészket építhetnek, vagy védő álcát és immunválaszt fejleszthetnek ki létezésük védelme „érdekében”.
3. Szeretet és hovatartozás
Ember: barátság, intimitás, bizalom és család.
Az élővilág: társadalmi kohézió és falka/csorda dinamika. Sok élőlény – a farkasoktól a csapatosan mozgó halakig – nagymértékben támaszkodik a csoportosulásra a védelem, az együttműködő vadászat és az utódok nevelése érdekében.
4. Megbecsülési igények
Ember: teljesítmény, uralom, függetlenség, státusz és mások tisztelete.
Az élővilág: dominancia-hierarchiák létrehozása. A társas fajokon belül a ranglétra jobb hozzáférést biztosít az erőforrásokhoz és a párzási jogokhoz.
5. Önmegvalósítás és transzcendencia
Ember: személyes potenciál kiaknázása, önmegvalósítás és csúcsélmények.
Az élővilág: ökológiai siker és reprodukciós hozzájárulás. Az evolúcióbiológiában ez egyenlő a genetikai tulajdonságok sikeres átadásával és az ökoszisztémák stabilitásához, biológiai sokféleségéhez való hozzájárulással.
A párhuzamok azt sugallják, hogy akár az emberi motivációt, akár a biológiai evolúciót figyeljük meg, az élet az erőforrások biztonságos alapjának kiépítése körül szerveződik, hogy energiát szabadítson fel a tágabb növekedéshez. Így a háborúk kiinduló okai között szerepel – legyen az az élővilág vagy éppen a kozmológia irányából közelítve – az egyenlőtlenség vagy egyensúlytalanság. Tehát, ha egyszer befejeződik az utolsó háború is, vajon megszűnnek a különbségek és béke lesz a bolygón? Nem valószínű. Mert a béke szembe megy a létezéssel, a versennyel, ezért mindössze annyit tehetünk, hogy értékeljük a számunkra jót, ami mindenkinek mást jelent.