Íme, a bivalykabóca (Stictocephala bisonia - buffalo treehopper)... Nagy rejtőzködőmesterek, ezért nehéz őket megpillantani. Őszintén nem a nagy csalánon (Urtica dioica - nettle) kerestem volna őket először, mert nem ez a fő tápnövényük, hamarabb lehet őket megpillantani például a galagonyán. Mindenesetre jól érezték magukat a növényen, mert ezen az egyen kívül többel is találkoztam.

Here is the buffalo treehopper (Stictocephala bisonia)... They are great hiding masters, so it is difficult to notice them. Honestly, I wouldn't have looked for them on the nettle first because it isn't their main eating plant. They can be seen sooner for example on the common hawthorn. In any case, they had a good time on the plant because I met several other outside of one.

          

Az a trükkjük, hogy a közeledő fényképezőgép hatására átfordulnak a növény másik oldalára, kimodottan jó a látásuk, de ez ugyanúgy jellemző a többi kabócafajra is. Mire lefényképeznéd, már elpattan messzire vagy elbújik a növény szára mögött. Szerintem érthető, hogy miért is kapta ezt a nevet ez a rovar, hiszen hosszan kinyúló két tüskéje a bivaly szarvára emlékezteti az embert. Viszonylag nagy termetű kabóca, a méregzöld kabóca (Cicadella viridis - green leafhopper) mellette szinte eltörpül.

Their trick is to turn over to the other side of the plant as an effect of the approaching camera. They have exceptionally good eyes, but this is equally true of other Cicadinea. By the time you take a picture it will jump far away or hide behind the stem of the plant. I think it is understandable why this insect got that name because its two protruding thorns remind the man of buffalo horns. It is relatively large species, the green leafhopper (Cicadella viridis) is dwarfed by it.

          

Most először találkoztam a vérpettyes kabóca (Cercopis sp.) egyedeivel, ráadásul egy párral. Nekik is ugyanúgy megvan a jellegzetes kabócaformájuk, de jóval nagyobbak rokonaikhoz viszonyítva. Csak a külseje ijesztő, nem bánt.

    

Méregzöld kabóca (Cicadella viridis):

    

Nem nehéz felismerni az amerikai lepkekabócát (Metcalfa pruinosa). Mivel melegkedvelő invazív fajról van szó, ezért van az, hogy Európa déli részén terjedt el először. A felnőtt kabócák szépnek mondhatók sárga szemük és ezüstös szárnyuk miatt. Egyik növényről a másikra pattanással közlekednek. A lárvák fehér, vattaszerű anyagban élnek, amit a növények levelein jól meg is lehet figyelni.

    

Ez egy süveges kabóca (Dictyophara europaea):