https://ng.24.hu/tudomany/2025/07/19/mesterseges-intelligencia-chatgpt-hatasai-z-generacio/

 

https://ng.24.hu/programok/2025/07/07/lajtar-lili-lepkeles-rovaraszas/

 

https://ng.24.hu/termeszet/2025/07/04/homokhatsag-rovarvilag-pusztulas-kutatas/

Ki ne ismerné az elmúlt fél évszázad generációit megszólító és számtalan feldolgozást megélő diszkózenét, a Love is in the airt John Paul Young előadásában? De vajon mi történik az agyban, amikor szerelem van a levegőben? Sok éven át a biológusok ezt válaszolták: „Oxitocin!” Ezt a kis fehérjét – amely mindössze kilenc aminosav hosszú – néha „szerelmi hormonnak” is nevezik, mert szerepet játszik a párkapcsolatokban, az anyai gondoskodásban és más pozitív, szeretetszerű társadalmi viselkedésben.

Az utóbbi időben az idegtudósok felülvizsgálták az anyagról alkotott elképzelésüket. Az egerekkel és más laboratóriumi állatokkal végzett kísérleteik azt mutatják, hogy ahelyett, hogy a proszociális viselkedés (segítő, a közösséget szem előtt tartó viselkedés) kiváltójaként működne, a molekula egyszerűen élesítheti a társas jelzések észlelését, így az egerek megtanulhatják pontosítani társas viselkedésüket.

„Kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint hogy az oxitocin egyenlő a szerelemmel” – jelenti ki Gül Dölen, a Johns Hopkins Egyetem idegtudósa. Az oxitocinrendszer vizsgálataiból születő eredmények – többek között – új alapot adhatnak a társadalmi rendellenességek, például az autizmus kezelésére tett kísérleteknek is.

Fejlődő tudomány

Az idegtudósok régóta úgy vélik, hogy a hormon felszabadulását emberek és állatok számára fontos egyénekkel, így utódokkal vagy társakkal való kapcsolatok válthatják ki az agyban. A kutatók egy kísérlet keretein belül egereknél blokkolták az oxitocint, minek hatására elveszítették fontos társaik felismerésének képességét. Ez arra utal, hogy a molekula központi szerepet játszik a társas tanulásban, de a szakemberek nem tudták idáig pontosan, hogy miként.

A szakterület azonban sokat változott, hála az idegtudományi technikák fejlődésének, amelyek az elmúlt években sikeresen lehetővé tették a kutatók számára, hogy azonosítsák – és felvételeket készítsenek az agy mélyén – az egyes oxitocintermelő neuronok aktivitásáról. Ezek a felvételek egy olyan történetet mesélnek el, amely kis mértékben, de annál fontosabb módon tér el a régi nézettől.

A patkányok agyának fő szagközpontjában például a mérések azt mutatják, hogy a „szerelmi hormon” gátolja az idegsejtek véletlenszerű, zajos tüzelését, így lehetővé teszi a tényleges szagok idegi jeleinek hangsúlyosabb kiemelését. (Ezt visszafelé teszi, a szemcsesejteknek nevezett idegsejtek gerjesztésével, amelyek így gátolják a többi idegsejtet.)

„Nagyon sok zaj van az agyban” – mondja Larry Young, az Emory Egyetem viselkedési idegtudósa, aki Robert Froemke társszerzővel együtt tárja fel a molekula új megértését az idegtudomány 2021-es éves áttekintésében. „Amikor oxitocin szabadul fel, az lecsökkenti a statikus zajt, így a jel sokkal tisztábban érkezik.” Ez a felfedezés ismerős az újdonsült szülők számára – jelenti ki Froemke, a New York-i Egyetem Grossman Orvostudományi Karának idegtudósa és Young társszerzője. „Két kisgyerekem van” – mondja. „Még két szobával arrébb,bekapcsolt légkondicionálók zaja mellett, sőt még, ha mélyen alszom is, ha a gyerekem sírni kezd, azonnal felriadok és szinte pillanatok alatt éber állapotba kerülök, hogy azonnal orvosoljam a helyzetet.”

Pockok és egerek

Az hormon fokozza az agy jutalmazási rendszerének válaszát is – részletezi Jevgenyija Kozorovitskiy, a Northwestern Egyetem idegtudósa. Ez a hatás elmozdíthatja aviselkedést a környezetben lévő új dolgok keresésétől a társadalmi jutalmakra való összpontosításra. A préripockoknál (Microtus ochrogaster) például – amelyek a rágcsálóknál ritka jelenségnek számító monogám viselkedésük miatt keltették fel a kutatók érdeklődését – ez a váltás megkönnyíti a pár tagjai között megfigyelhető kötődést. Egyéb hatások mellett az oxitocinérzékeny sejtek egy része összekapcsolja a társ szagát a jutalmazási rendszerrel.

A páros kötődés olyan, mintha függővé válnánk egy partnertől – összegzi Young. „A partner eredendően jutalmazóvá válik.”

Az olyan promiszkuitást (válogatás vagy tartós jelleg nélküli, szabados nemi életet) mutató fajok, mint az egerek vagy a mezei pockok, nem rendelkeznek ezekkel a receptorokkal, azonban velük ellentétben jelen vannak az emberek agyában, ami arra utal, hogy társas kapcsolódásunk során inkább préripocokként reagálhatunk, mintsem egérként. Az oxitocin molekuláris unokatestvére, a vazopresszin szintén szerepet játszik a kötődésben.

Az új felfogás szerint élesíti a figyelmet a társadalmilag kiemelkedő jelekre, ami segíthet megmagyarázni azt a közös tapasztalatot, hogy a szeretet ragyogtatja a világot. „Amikor a partnered szemébe nézel, az oxitocin élénkebbé teheti a világot” – mondja Young.Van itt egy bonyodalom: ha valódi szerepe a társadalmi vonatkozású érzékszervi észlelések tisztázása, nem pedig egyszerűen a szocialitás elősegítése, akkor a hormonnak valószínűleg különböző hatásai lesznek a különböző kontextusokban.

Young megjegyzi, hogy a hormon fokozza az egerek anyai gondoskodását – egyértelműen proszociális viselkedés – de növeli az anyai agressziót az ismeretlen egyedekkel szemben.Sőt, a nőstény préripockok eltérően reagálnak attól függően, hogy kialakultak-e már páros kötődések – állapították meg Young és kollégái. A nem kötődő nőstényeknél az oxitocin csökkenti a jutalmazási rendszer hatását, lehetővé téve számukra, hogy megtanulják kedvelni a potenciális partner szagát. Azoknál a nőstényeknél, akik már kötődtek partnerükhöz, pedig növeli a jutalmazási rendszer hatását, ezáltal csökkentve a partnerrel szembeni agressziót.

Terápiás felhasználás

Hasonló vonatkozhat az emberekre is. Egy 2012-es tanulmányban 30 monogám kapcsolatban élő férfi  nagyobb társadalmi távolságot tartott fenn egy vonzó nőtől, amikor intranazális (orrba fújható) oxitocin spray-t kaptak, mint amikor placebót. A hatás nem volt megfigyelhető egy hasonló, 27 egyedülálló férfiból álló csoportban.

A hormon kontextusfüggősége megnehezítheti az autizmus spektrumzavar kezelésére való felhasználását. Egyes terapeuták már használnak intranazális oxitocin spray-ket az autizmussal élők kezelésére azzal az elmélettel, hogy ez javítja a társadalmi ingerekre adott válaszaikatt, azonban egy átfogó klinikai vizsgálat nem talált kimutatható hatást.

Ez nem meglepő – mondja Young, mert a vizsgálat nem ellenőrizte  a kontextust, amelyben a betegek a spray-ket kapták. Ha például egy gyermeket zaklatnak az iskolában, a javasolt kezelés nem biztos, hogy segít, hanem éppen fokozza ezt a negatív élményt – jegyzi meg. Ehelyett Young úgy gondolja, hogy minden oxitocin alapú terápiát gondosan kell végrehajtani terápiás ülés keretein belül.

Az idegtudósok azt is megjegyzik, hogy bár a molekula egyértelműen fontos  az olyan társadalmi viselkedések szabályozásában, mint a párkapcsolatok és a szülői gondoskodás, de nem csak ez az egyetlen tényező játszik bennük szerepet „A szerelem teljes agyi és testi élmény” – jelenti ki Kozorovitskiy. „Érzékszervi és kognitív elemei mellett a memória is fontos. Az oxitocin egyike a sok modulátornak, amely közvetíti ezeket a változásokat De vajon mindezt csak  hozzá köthetjük? Ez határozottan túlzott leegyszerűsítés.”

Forrás: National Geographic Magyarország

https://ng.24.hu/tudomany/2025/06/22/oxitocin-hormon-szerepe-szerelem-kotodes/

 

https://ng.24.hu/termeszet/2025/06/17/fotokon-az-idei-tiszaviragzas/

 

https://ng.24.hu/tudomany/2025/06/12/allatok-izerzekeles-szaglas-taplalkozas/

https://ng.24.hu/tudomany/2025/05/20/agy-szamitogep-interfesz-precision-neuroscience/

 

https://ng.24.hu/tudomany/2025/05/11/kullancsok-lyme-kor-ellen-gyogymod-vedekezes/

 

https://ng.24.hu/egyeb/2025/05/10/madarak-es-fak-napja-magyarorszag-2025/

 

https://ng.24.hu/tudomany/2025/05/03/immunrendszer-fiatalitasa-antitest-kezeles-stanford/

 

https://ng.24.hu/programok/2025/05/01/bogaraszas-es-lepkeles-lajtar-lilivel-szeged/

Pozitivitás

Képzeld el, hogy egy függőágyban heverészel egy napsütötte tengerparton, pálmafák ringatóznak a szellőben, a tenger ragyogó türkizét alig tompítja el a napszemüveged. Fel-alá pillantva a parton láthatod, hogy egyetlen lélek sincs a láthatáron. Ez a nyaralásod első napja, és az egész tested olyan ellazult, hogy szinte feloldódhatna a homokban, majd a partot érő hullámmal együtt kiúszhatna a tengerbe. Aztán lustán kortyolsz egyet a koktélodból, majd újra hátrahajtod a fejed és egy következő lélegzetvétellel együtt beszívod az összes egyéb érzést is. Majd a semmiből egy hang a füledbe súgja: „Ezt most elhiheted.”

Ez a belső hang egy egyszerű, de gyakran figyelmen kívül hagyott gondolat visszhangja, ugyanis még a jó tapasztalatok sem maradnak mindig meg, hacsak nem teszünk erőfeszítéseket értük. Ez az előfeltétele Rick Hanson pszichológus könyvének, melynek címe Hardwiring Happiness, és amely azt vizsgálja, hogy a pozitív pillanatokon való tudatos időtöltés hogyan segíthet ellensúlyozni az agy beépített negativitás-elfogultságát. Azt az elfogultságot, amely valószínű, hogy hasznos evolúciós célt szolgálhatott amikor még a túlélésünk gyakrabban forgott kockán, de egy viszonylag stabil 21. századi környezetben sűrűn csapdába ejt minket a rágódás ciklusaiban.

Hanson megközelítése nem az erőltetett optimizmusról szól, hanem a neuroplaszticitás gondolatáról, az agy azon képességéről, hogy az, az ismétlődő tapasztalatok révén idővel megváltozik. A pszichológiai elméletre és a korai kutatásokra támaszkodva, amelyek azt sugallják, hogy a „jó szándékos elfogadása” segíthet a rugalmasság és az érzelmi jólét kialakításában, Hanson kifejlesztette a HEAL módszert. Azonban Hanson HEAL módszere a kialakult idegtudományi koncepciókra támaszkodik és továbbra is klinikai és kontemplatív (szemlélődő) megközelítésű marad, semmint szigorúan validált (hitelesített) tudományos beavatkozás. Egy kisméretű, feltáró jellegű tanulmányban Hanson és munkatársai 21 egészséges alanyon értékelték ennek a beavatkozásnak a hatásait, és statisztikailag szignifikáns (jelentős) javulást találtak az olyan mérések terén, mint az ízlelés és az önegyüttérzés, bár a minta kis mérete és a kontrollcsoport hiánya korlátozza a következtetések erejét. A résztvevők statisztikailag határ menti javulást mutattak be az önbecsülés, a pozitív rágódás (önfókusz), a büszkeség, a boldogság és az élettel való elégedettség terén is. Ezen hatások közül sok két hónap után is megmaradt.

Valóban át tudod formálni az agyadat egyszerűen úgy, hogy az érzéseiddel kapcsolatban meggondolod magad?

Ez az ötlet a neuroplaszticitás mögött, az agy azon képessége mögött, hogy alkalmazkodni tud és átrendeződik a tapasztalatok hatására, melyet a kutatók elsősorban agyi képalkotás és viselkedési értékelések kombinációjával vizsgálnak. De az ok-okozati összefüggés részletei korántsem egyszerűek, a kutatási módszerek pedig távolról sem tökéletesek. Noha jelentős bizonyítékok állnak rendelkezésre a neuroplaszticitásra, mint az egészséggel és a jóléttel kapcsolatos jelenségre, azonban a téma kapcsán a szkeptikusok „tartalom nélküli szenzációra” figyelmeztetnek, mivel emberek esetében idegtudományilag magát a pozitív neuroplaszticitást nem erősítették meg.

Hanson szerint azonban hosszú utat tettünk meg az elme és az agy kapcsolatának megértésében. Egyre több kutatás mutatja, hogy a meditáció és más kontemplatív gyakorlatok elősegíthetik a neuroplaszticitást, ösztönözve az agyat, hogy új kapcsolatokat alakítson ki és idővel alkalmazkodjon. A 2000-es évek közepén, amikor Hanson és kollégái elkezdték átfésülni a kutatási szakirodalmat, azon töprengtek, hogy vajon meg tudják-e fordítani a dolgokat, és hasznosítani tudják-e az összegyűjtött tudást a kontemplatív és klinikai gyakorlatban való felhasználásra. Ez a vizsgálódás lett végül a HEAL alapja.

Tudják-e szándékosan aktiválni az agyat bizonyos mentális tevékenységek előidézésére, amelyek tartós változásokhoz vezetnének az agyban, és végső soron támogatnák az olyan optimális tulajdonságok kialakulását, mint a pozitívabb életszemlélet? Ahogy a könyvében Hanson fogalmaz: „Használhatjuk-e az elménket arra, hogy stimuláljuk és megváltoztassuk az agyunkat, hogy az, az elménk javára váljon?” Ha igen, az agytudomány hasznosítása elméletileg motiválhatná azokat az embereket, akik egyébként nem gondolnának arra, hogy olyan „mentálhigiénés” rendszert vegyenek fel, mint például a meditáció.

A világ állapotán való töprengés talán nem segít, de „amikor lelassítasz, szánj egy percet arra, hogy közel érezd magad barátodhoz vagy partneredhez, és hagyd, hogy ez valóban megtörténjen benned, hiszen ez jobbra változtatja az agyadat.” – emlékeztet könyvében a pszichológus. Míg a pontos mechanizmusok továbbra is bizonytalanok, Hanson rámutat az autonóm idegrendszer szerepére – különösen arra, hogy a szociális kapcsolatok és a biztonsági jelzések hogyan csökkenthetik a stresszreakciókat –, mint az egyik útra, amelyen keresztül a pozitív tapasztalatok hosszú távon alakíthatnak ki jólétet. "Ha meg akarom nyugtatni magam, fontos, hogy megérintsem a partneremet vagy a kutyámat, mert ez a társadalmi szerepvállalás felborítja, ugyanakkor meg is nyugtatja a szívemet" – teszi hangsúlyossá a kívánt cselekvést a kutató.

A jó élmények – akár társas kötődésen keresztül, akár két pálmafa között gyengéden ringatózva vagy meditálva történnek meg – ugyanúgy megvilágítják az agy jutalomközpontját. Hanson szerint azonban az igazi előnyök akkor jelentkeznek, amikor tudatosítjuk a jót, és ragaszkodunk hozzá. Lehet, hogy ez már kontemplatív gyakorlatból vagy egyszerűen a józan észből nyert betekintés, de az idegtudomány segíthet abban, hogy tovább helyezzük a prioritásokat. Több évtizedes klinikusként és meditálóként eltöltött évtizede során Hanson azt állítja, hogy az agytudomány és a szemlélődő gyakorlat ötvözése – például a jó magába helyezése – segített neki úgy érezni, hogy nagyobb erővel javíthatja saját és mások mindennapi életét. A neurális korrelációkat (idegi kapcsolatokat) leszámítva az igazi bizonyíték az, hogyan érzi magát napi szinten. És, ha már egy kicsit boldogabb, bölcsebb és szeretetteljesebb vagy lefekvéskor, mint amikor felébredtél, akkor jó ha tudod, hogy efelett Te rendelkeztél.