Sok rovar előszeretettel használja a különböző helyekre kihelyezett fatönköket. Az egyikbe például egy hangyaboly költözött néhány évvel ezelőtt és még azóta is benne laknak. Rengeteg fűszálat hordtak be a tönk belsejébe, amit csak akkor vehettem alaposabban szemügyre, ha éppen el voltak bújva. Ugyanis nagyon harciasak! Nyáron, mikor a tönk felszínét is ellepik a hangyák, szinte lehetetlen megközelíteni őket, mert a fűben lévő egyedek nagyon gyorsan felszaladnak az ember nadrágján és szabad bőrfelületet találva eszméletlen erőset csípnek. Már-már veszélyesnek mondható papucsban a tönk melletti fűre lépni, mert magam is megtapasztalhattam azt, mikor a lábfejet támadják és azt kell mondjam, hogy nagyon fájdalmas. A fajneve sem túl bizalomgerjesztő, vérvörös rablóhangya (Formica sanguinea). De hát ez a faj is a természet része és teljesen érthető okból támadtak meg, hiszen behatoltam a területükre.

Érdekes látványt nyújtott ez a hangya a színének köszönhetően, ugyanis szinte átlátszó teste volt és fekete szemei szépen kirajzolódtak. Ebből gondolom, hogy egy fiatal egyeddel találkoztam össze ültetés közben a cserép aljában.

Nem menekült, inkább csak nézelődött a faágon, csápjait mozgatta. Fekete színű társai nem figyeltek rá, talán a színe miatt. Ettől függetlenül öröm volt látni őt.

Még nem értem ennek a jelenségnek az okát, de szemmel láthatóan egymás ellen fordulnak a kolónia tagjai. Általában vihar előtt pár órával jönnek elő tömegesen. Utána mintha ott sem lettek volna, elpusztult állat sem marad a helyszínen.