Sziasztok!
Jöjjön egy kis üzenet, mert a megkeresésekből sajnos azt tapasztalom, hogy nem mindenki reagálja a szerepléseimet abszolút pozitív módon, ezért most mindenkihez szólok! Ahogy az történni szokott: akinek szólna, ott ez a szöveg a koponyába nem hatol be, akinek pedig nem, az alapvetően érti a helyzetet, így az esetleges bólogatáson kívül nem tudja, mit is tehetne.
Tehát a rengeteg bejegyzésemmel különféle érzéseket váltok ki az emberekben és ez úgy alapban azért rendben is van. De, mind tudjuk, hogy a médiaszereplés, különösen a közösségi média kimondottan arról híres, hogy ott mindenki sikeresnek néz ki, olyannak, akinek csupa öröm és boldogság az élete. Mindig a csillogás látható, meg a nyaralások, a partik, az önfeledt szórakozás vagy éppen a szakmai sikerek, az előrejutás, a boldogulás, egy szebb élet, jobb lakás vagy ház, autó, yacht, nyaraló, ilyen-olyan földi öröm és így tovább, ...szóval ezek mennek ezeken az oldalakon.
Persze azoknak is igaza van, akik azt mondják, hogy a jó dolgokért neteznek, mert a netre az ember szórakozni lép fel, nem pedig mások siránkozását vagy tragédiákat, szomorú sorsokat nézni és hallgatni, de ha csak netes jó hírekben gondolkozunk, akkor ez egy túlegyszerűsített elvárás lenne az internettől. De mindegy is, mindenkinek igaza van, mint mindig. Ettől függetlenül, vajon ki lát a képek mögé, ki látja meg a fáradtságot is, vagy éppen a lemondást dolgokról, vagy a fájdalmat egy adott képről vagy videóról, amit az emberek megosztanak?
Mindig tisztában kell lenni azzal, hogy az életben mindent nem lehet megkapni. Nos, szeptember harmadika van és úgy repült el a nyaram, mint ébredés után az álmom. De, számot vetettem és látom, hogy azért igenis csináltam valamit. Mert például tartottam 1 termi előadást, 8 alkalommal nappali rovarásztúrát, 8 alkalommal éjszakai rovarászást, 89 alkalommal nem nyilvános éjszakai rovarászást és mindezeket 7 helyszínen 4 vármegyében.
Összeszámolva 2024 április és szeptember között közel 3500 embert tudtam inspirálni a természet és különösképpen a rovarok szeretetére. Az állandó szereplés és fellépések miatt teljesen felborult a bioritmusom, leginkább az összevissza alvás és étkezés miatt. A nyári dögmeleg is csak rátett az egészre, és, hogy ezt a hobbimat űzni tudjam, napközben okkal-móddal, de dolgoznom kellett, hiszen azért hívják hobbinak a hobbit, mert viszi a pénzt. 
Közben még arra is kellett időt és energiát szánnom, hogy ahol csak lehet, ott publikáljak... Úgy, hogy egy nap 24 órájából ébren töltött 19 óra alatt, elmondhatom, hogy elég kevés feladat végezhető el minőségi módon.
Nyaralni nem voltam, se a népszerű Horvátországban vagy éppen Albániában, Görögországban, sem a Balatonon, sőt még egy közeli strandon sem, és olyan fáradtan folytatom a sulit, amire már szavakat sem találok és mindezt csak azért, hogy már-már mazochista módon tegyek a bolygóért, hogy tegyek az emberiségért.
Szóval ne legyetek irigyek, ha elérek valamit, mert lemondással járt és járni fog ezek után is, melyet igaz, önként, de mégis mindenkiért vállaltam. És naná, hogy tudom, hogy aki szereti az esőt, annak szeretnie kell a sarat is! 
Inkább legyetek büszkék, hogy van egy olyan ismerősötök, aki elkötelezett természetvédő, valamint egy egészséges szintig környezetvédő is egyben, és aki hangot ad a hang nélküli élőlényeknek.
Talán én sem leszek mindig ilyen jellem, hiszen mindannyian változunk, sőt például még a sok szociopata is „rendes” csecsemőként sír fel, hogy aztán majd azzá váljon akivé. De amíg kompatibilis vagyok a társadalommal, addig nem fogadhatom el az irigységet, a rosszindulatot, ésatöbbit... vagyis gyűjtőnevén az ártó szándékot. Működjünk egymással közre, hiszen ez az az erő, amellyel nem csak rombolni, de építeni is lehet valami jobbat vagy másabbat, vagy csak egész egyszerűen fenntartani valami nagyszerűt!
Köszönöm, hogy elolvastátok!