Hogy mi ez? Hát, először én se tudtam. A gondolataim között megfordult olyan is, hogy esetleg nem erről a bolygóról származik. Tehát, ez egy homoki szömörcsög (Phallus hadriani). Igen, tudom, nem épp gombaalakja van, de ez azért van, mert még a fejlődése kezdeti stádiumban van. Ez a képlet, amit találtam, az úgynevezett boszorkánytojás, ami általában a föld alatt található.
Voltam olyan bátor és szétnyitottam a külső lila színű burkát, alatta pedig rengeteg nyálkát találtam. A homokos talajt részesíti előnyben. Hogy ez miért érdekes? A homokos talaj sok esetben tápanyagszegény környezet lehet egy gombának, a gombafajok nagy része "keresi" a korhadó fákat és elhalt növényi részeket. Sőt! Olyan nagy kincset jelent egy-egy kiszáradt fa, hogy olyan gombafajok is megjelenhetnek rajta, melyeknek semmi keresni valója az adott fán. Erre jó példa volt valamelyik évben a petrezselyemgomba (Hericium coralloides) megtelepedése almafán (húsvéti rozmaring), ráadásul itt, az Alföldön, holott egy hegyvidéki faj és nem szokott almafán megjelenni.
Gondoljunk csak bele, mennyire komplex a természet.... Ha a természetben hagyjuk a kiszáradt fákat, azok esős időben az életet adják a gombáknak. A gomba megjelenik, (most vegyük példának a petrezselyemgombát, mely ismeretes, hogy fiatalon ehető) megeszi például a fekete rigó (Turdus merula). Emiatt több rigó egyed él túl, így azok több rovart is képesek elkapni. Így kedvez a vegyszermentes növénytermesztésnek, hiszen lényegesen kevesebb kártevő (az emberek nézőpontjából az) rágja meg például a paradicsomnövényünket. Ez az egész egy önfenntartó rendszer, aminek mi is részei vagyunk és igen érzékeny a változásokra. Az összefüggéseket csak észre kell venni, hiszen itt vannak az orrunk előtt.