Ő itt a tevenyakú fátyolka, ez nem a fajneve, hanem a rendje mint az élőlények biológiai rendszertani besorolásának az egyik fő kategóriája. A pontos fajt még nem tudom. Nem nehéz kitalálni, hogy honnan kapta a nevét. Az első két képen egy orgona szárán pihen.

               

A másik két fotón pedig egy levéltetűvel látható. Ez nem véletlen, hiszen mind a lárva, mind a kifejlett rovar ragadozó életmódú és főleg levéltetvekre vadászik. Ami érdekes, hogy amikor közeledtem feléjük, már messziről észrevettek és vagy továbbfutottak az ágon, vagy egyszer csak elrepültek. Úgy tűnik, kitűnő a látásuk...

               

Ez egy közönséges skorpiófátyolka (Panorpa communis). Ez az érdekes rovar vegyes táplálkozású, rovarokon kívül növényi nedveket is fogyaszt. Itthon sokat szoktam látni belőlük, de lefotózni sokkal nehezebb dolog, mert gyorsan elrepül. A nevét a potroha végén található skorpióra emlékeztető farkáról kapta. De ő itt egy nőstény, mert nincs a potroha végén a skorpiókra emlékeztető méregtövis.

          

A közönséges zöldfátyolkát (Chrysoperla carnea) gyakran használják a növényvédelem terén, mivel lárvája sok levéltetvet pusztít el. Az imágók növényi nedvekkel táplálkoznak. Ezt a példányt egy napraforgó tányérján találtam meg, nem nagyon foglalkozott azzal, hogy fényképezem.

    

Kicsit remegett a kezem, hogy beállítsam az élességét a képnek, de aztán jól látszódik, hogy hogy szokta a hangyaleső beásni magát a földbe:

... és egy bogarat próbál elkapni, de keménynek bizonyul:

A közönséges hangyaleső (Myrmeleon formicarius) szitakötőkre hasonlító, erős szájszervű rovar. A lárvája, ami a földben él kisebb rovarokra vadászik egy maga készítette "homoktölcsér" segítségével.

               

Ha például egy hangya belecsúszik, akkor az nem sok eséllyel éli túl, mert az apró homokszemek gurulását is már azonnal érzékeli a tölcsér legalján elhelyezkedő lárva. Ha az áldozat lecsúszik a legaljára, akkor ez a kisragadozó a fogójával hirtelen elkapja, majd bénító mérget és emésztő enzimeket juttat áldozatába.

Van, amikor a tölcsérbe esett rovarok kitartóbbak és igyekeznek kimászni, olyankor a hangyaleső a szájszervével homokot dobál, amin minden rovar megcsúszik, így a kimerült rovar vagy bogár leesik.

A hangyaleső teljes átalakulással fejlődik, a lárva a homokban él és egyébként csak hátrafelé tud menni, az imágó szitakötőre emlékeztet. A végén a kifejlett példány látható.