Sokfelé összefuthatunk a déli papírdarázzsal (Polistes dominula), ahová csak tud, beköltözik. A német darázzsal ellentétben sokkal agresszivebbek egymással és az emberrel szemben is. Ezt a példányt egy perzsa veronikán (Veronica persica) találtam, nagyon el volt foglalva a virágaival, így nem szándékozott megtámadni engem.
Érdemes megjegyezni, hogy ha esetleg megtámadna valakit egy darázs, maradjunk mozdulatlanok, ne hadonásszunk a levegőben. Ugyanis ezzel nagyon feldühíthetjük őket és garantált a csípés megszerzése. Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, hogy a darazsak is a barátaink, néhány számunkra rossz tulajdonsággal. Rengeteg virágot poroznak be ők is a méhek mellett, ráadásul apró rovarokat is zsákmányolnak, ezzel is visszaszorítva a kártevők terjedését.
Végre sikerült lencsevégre kapnom a darazsaknak ezt a tevékenységét. Ez a déli papírdarázs (Polistes dominula) épp egy fanyél felületét rágja alapanyagot gyűjtve a papíranyagú fészkéhez. A szorgos darazsak szájszervükkel farigcsálják a fa felületét, nyálukkal megpuhítják az apró darabokat, majd elszállítják oda, ahol a fészek fog készülni. Egészen közel lehetett menni hozzájuk, ugyanis nagyon bele voltak merülve a munkába.
Ezt a lódarazsat (Vespa crabro) faházunkban találtam, nem bírt kirepülni. Mivel hatalmasnak bizonyult és végiggondoltam a csípése veszélyességét, csak üvegben mertem megfogni. Ha már az üvegben volt, készítettem róla néhány képet, mert nem túl gyakori errefelé a lódarázs, de egy-két példányba mindig belefutok. Dokumentálás után távolabb vittem és elengedtem.
Érdekes, hogy nem akart megtámadni, egészen nyugodtan szállt tovább ellentétben a kisebb kecskedarazsakkal (Vespula vulgaris), akik ha tehetik, rögtön agresszíven reagálnak az emberi jelenlétre és szinte biztos, hogy szándékukban áll megcsípni. Megfigyeltem, hogy ahogy nő a testméret, egyre nyugodtabbak és barátságosabbak. Az óriás tőrösdarázsnak (Megascolia maculata) se az a célja, hogy nekitámadjon egy embernek, pedig ő is egy elég nagy faj. Ugyanez megfigyelhető a kutyáknál is...