2024. szeptember 13-án helyszíni bejáráson voltam két helyszínen és megállapíthattam, hogy a nyár folyamán a domaszéki Ábrahámszéki szikes tó kiszáradt, a mórahalmi Nagyszéksós-tón pedig csak néhány, a tó eredeti vízfelületéhez képest elenyésző méretű vízfoltot lehetett megpillantani.
Kép: Lajtár Lili
A hírekből értesülhettünk arról, hogy hasonló vagy rosszabb a helyzet az Alföld más részein is, mint például Ásotthalom térségében, ahol a tómedreket még a vaddisznók (Sus scrofa) is feltúrták. Itt, 20 km-rel keletebbre még nincs vaddisznó, így legalább ilyen veszély egy kültéri programot nem veszélyeztet. Szóval, ahogy gyalogoltam a kietlen tájon, néha elpusztult állatok tetemébe botlottam, például egy tőkés récéébe (Anas platyrhynchos), egy őzébe (Capreolus capreolus). Sajnos kijelenthetem, hogy az utamat általános dögszag kísérte.
Ábrahámszék ciklon előtt - Képek: Lajtár Lili
Ábrahámszék ciklon után - Képek: Lajtár Lili
A fű gyakorlatilag mindenhol kiégett/kiszáradt, egyedül a tómedrek voltak itt-ott zöld színben játszók, ahogy a növényzet próbálta átvenni a víz helyét. Szombaton, 2024. szeptember 14-én elkezdett esni az eső különböző intenzitással, majd egész este esett amolyan áztató jelleggel. Vasárnap is folytatódott a csapadékos időjárás, de szintén változó intenzitással. Hétfőn, 2024. szeptember 16-án már csak mutatóban esett, de az országos helyzet másabb volt, mint az alföldi, mert a ciklon még nem veszítette el teljesen az erejét hazánk felett és itt-ott azért még esegetett. Itt a Dél-Alföldön azonban elmondhatjuk, hogy relatív, de sok eső esett, átlagosan és szám szerint 59 mm.
Nagyszéksós ciklon előtt - Képek: Lajtár Lili
Nagyszéksós ciklon után - Képek: Lajtár Lili
Relatív, mert 59 liter négyzetméterenként valóban szép mennyiség úgy egyébként, de egy aszályos időszak után ez a mennyiség egyelőre nem nevezhető megváltásnak. Az előtte és utána képek jól bizonyítják, hogy a bejárt tavakon lényegi változás nem vehető észre. Kedd van, szeptember 17-e, süt a nap, okkal-móddal meleg van, a mórahalmi Nagyszéksós-tó fényárban úszik, a hosszanti csatorna melletti töltés jobb partján bütykös hattyúk (Cygnus olor) tollászkodnak, bal partján vízibivalyok (Bubalus bubalis) pihennek borjaikkal.
Kép: Lajtár Lili
Most nincs kánikula és ezt az állatok is érzékelik, idilli a hangulat, de mégis látszik a szemükben, tudják, hogy ha nincs víz nincs élet sem, de ha túl sok víz van, akkor sincs élet. Mindeközben Kelet-Európát folyamatosan víz alá temetik az áradások, mindenütt anyagi károk keletkeznek és emberi életek kerülnek veszélybe. Zárom azzal a két helyszínről tett bejelentkezésemet, hogy valóban a víz az úr, hiszen ad vagy éppen visz mindent, és mindezt saját szeszélye szerint.
Forrás: vm-magazin - Írta: Lajtár Lili, biológus