Elhatároztam, hogy keresek medveállatkákat (Tardigrada) mohapárnákból vett vízmintákban. És igen, találtam, ráadásul nem is egyet, hanem hármat! Hogy miért akartam őket megkeresni? Hát, sok érdekes információt lehet találni róluk az interneten és gondoltam nagyon izgalmas lehet őket a valóságban is megpillantani. A medveállatkák olyan kis, mikroszkóppal jól megfigyelhető vízi élőlények, melyek kinézete tényleg mutat némi hasonlóságot a medvékkel. Zömök testükből 3 pár járásra alkalmas láb nő ki, a negyedik pár lábukat pedig kapaszkodásra használják, mely a testük végén helyezkedik el. Lábaik végén karmocskák találhatóak, melyek nagy segítséget jelentenek a megkapaszkodásban. Vannak köztük ragadozó és növényevő életmódú fajok is. Még mielőtt bárki amiatt kezdene aggódni, hogy veszélyesek vagy kártékonyak-e, megnyugtatok mindenkit, ártalmatlanok és, ahogy azt mondani szoktam… Minden fontos, minden számít és semmi sem kártékony, ha a természet nézőpontjából közelítjük meg a témát. Egy ilyen kis méretű lény, mint a medveállatka is nagyon fontos, a rendszer része, a mikroszkópikus világ táplálékláncainak apró láncszeme. Ha csak egy pici láncszem is eltűnik, a rendszer könnyen instabillá válhat, ami ránk is ugyanúgy kihat.

         

Na igen, említettem fentebb, hogy ezek a csodás kis lények sok izgalmas jellemzővel bírnak. Mire gondolok? Két formájuk van. Amikor víz közegben találják magukat, akkor vígan éldegélnek, táplákoznak, szaporodnak, mászkálnak. A képeken is ez a forma látható. Viszont van olyan helyzet, amikor a víz eltűnik, kiszárad az élettér. A mohapárnákban az élet már csak ilyen. Ilyenkor a kriptobiózis állapotába kerülhetnek, mely során hordó alakot vesznek fel és testük víztartalmának 99%-át is elveszíthetik. Ebben az állapotban képesek az igazi csodákra. Túlélik az extrém alacsony és magas hőmérsékletet, savakat, sugárzást, vákuumot, a nagyon alacsony és nagyon magas nyomást. Éppen emiatt az űr viszontagságait is túlélik. Egyszerűen elképesztő, hogy mire képesek ezek a kis lények, melyek a mikroszkóp alatt oly törékenynek, sérülékenynek hatnak.

         

Hogy miért szeretik a mohát? Mert sokáig nedves közeget és élelmet biztosít nekik. A sok szerves törmelék, ami a mohapárnában ragad, kiváló élettér számukra. A moha is egy csodálatos élőlény. Változó vízállapotú, tehát akkor sem pusztul el, ha éppen ki van száradva teljesen, csak egy tetszhalott állapotba kerül. Ha víz éri, újra “kivirul”. Tehát, ha kiszárad és tetszhalottá válik a mohapárna, a medveállatka is ugyanezt teszi vele párhuzamosan… A moha egy igazi pionír növény. Elsőként jelenik meg a növénytakaró nélküli sziklákon, fakérgen, háztetőkön. Miután a rendelkezésre álló területet már egy ideje moha fedi, elindul a talajképződés és a mohanövénykék közé hullott magvakból kicsíráznak a lágyszárúak, fásszárúak és megvetik “lábukat” a kezdetleges talajban. Majd évről évre egyre csak növekednek, ők maguk is hozzájárulnak a talajréteg vastagodásához. És egy nap, azon kapjuk magunkat, hogy egy fa nőtt a tetőre és nem értjük, hogyan is történhetett… Hát így! De a moha sem ellenség, hiszen fontos szerepet tölt be a légkör tisztításában. A mohapárnák felszínén könnyebben megtapad a szálló por, így javítja a levegő minőségét.

Épp egy fura levelű parlagfüvet (Ambrosia artemisiifolia) vizsgáltam át alaposan, mikor egy érdekes kis lényre bukkantam. Nagyon apró volt, de örülök, hogy észrevettem. Ő bizony az ugróvillások (Collembola) közé tartozó faj egy egyede, hogy melyik, azt nehéz megmondani. Magyarországon van vagy 200 fajuk... Szokatlanul nyugodt volt, pedig meg lett volna a lehetősége a menekülésre a speciális szerve, az ugróvilla segítségével.

         

Láttam hasonló lényeket, mikor a Vénusz légycsapója növényt nevelgettem. Emlékszem, sosem tudtam elkapni őket, hogy megvizsgálhassam mikroszkóp alatt, túl gyorsan elugrottak A növényre nem jelentenek veszélyt, főleg talajlakók és elhalt növényi részekkel táplálkoznak, így igencsak hasznos részét képezik az élővilágnak, mivel jelenlétük által könnyebben keletkezik humusz. Ez is egy érdekes kérdés... Mit tekintünk hasznosnak? Ha belegondolunk, akkor rájöhetünk, hogy minden élőlény a természetben fontos szerepet tölt be és mindegyik hasznos számunkra közvetlenül vagy közvetetten. Még az inváziós élőlények is fontosak, mint például a parlagfű. Az inváziós faj csak egy válasz egy változásra a természet egyensúlyában.

Elkezdtek rabul ejteni a mikroszkopikus élővilág csodái is, melynek vizsgálata komoly elfoglaltságommá vált. Évről évre azt tapasztaltam, hogy az udvarunk közepén álló kis tóban megjelent egy csomó pár centis nyálkás, áttetszőnek tűnő képlet. Főleg a vízinövények leveleire voltak tapadva a víz felszíne alatt. Ötletem sem volt, hogy mik lehetnek. Úgy gondoltam, hogy gyűjtök mintát belőlük és megvizsgálom mikroszkóp alatt. Először csak burokkal körbevett pontokat láttam, de egy másik mintát megvizsgálva a döbbenet ült ki az arcomra. Hiszen ezek csigaembriók! Folyamatosan mozogtak és mászkáltak a tojások belső felszínén. A vízben találtam néhány kifejlett egyedet is, valószínűleg a törpe iszapcsiga (Galba truncatula) tojásai lehetnek.

               

               

Kíváncsi voltam, hogy milyen a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) a mikroszkóp alatt, ezért egy példányt meg is vizsgáltam alaposan, természetesen nem esett baja és a végén visszaengedtem a tóba. Amit láttam, attól kikerekedett a szemem. Két kerekesféreg (Rotifera) használta aljzatként a víziászka hasi oldalát és szűrögették szorgosan a vizet!  Mivel folyamatosan mozogtak, ezért csak az egyiket tudtam befókuszálni. Látszólag nem zavarták egymás életét. A természet mindig tartogat meglepetéseket!