A torony tetején
Egy nap sokszor szoktam felnézni a toronyra, hogy hátha látok valamilyen madarat. Általában balkáni gerléket (Streptopelia decaocto), örvös galambokat (Columba palumbus), sokféle kistestű madarat látok ülni rajta, de a szürke légykapók (Muscicapa striata) is szívesen birtokba veszik, nekik külön jó, hiszen nagy tér áll rendelkezésükre a táplálékszerzéshez. A torony kikötésein várakoznak legtöbbször. A seregélyek (Sturnus vulgaris) is minden évben itt gyülekeznek, valamint a fehér gólyák (Ciconia ciconia) szokták észrevenni és körözni felette. Viszont ma egy hím nagy fakopáncs (Dendrocopos major) ült a torony legeslegmagasabb pontjára, a villámhárító csúcsára és onnan kiáltozott. Végülis okos ez a madár, hiszen rájött arra, ha magasabbra megy, ahol a fák nem zavarják, jobban terjed a hangja, messzebbre eljut. Körülbelül negyedóráig volt odafent, aztán elrepült.
Egyébként a szürke légykapók (Muscicapa striata) még mindig itt vannak a meleg idő miatt, de nemcsak őket látom még, hanem csilpcsapfüzikéket (Phylloscopus collybita) és barátposzátákat (Sylvia atricapilla) is.... de egy széncinege (Parus major) is lencsevégre került.