Mivel kíváncsi természetű vagyok, megvizsgáltam az erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) fonáki epidermiszét, azaz bőrszövetét. Nem mindig egyszerű nyúzatot készíteni, mert olykor a bőrszövettel együtt több réteg is jön, amit nehezebben világít át a mikroszkóp. A bőrszövet különlegessége, hogy átlátszó, nincsenek benne zöld színtestek, amik a fotoszintézisért lennének felelősek. Pont ezért felel a növényi szövetek védelméért, miközben átengedi a fénysugarakat az alsóbb rétegekbe. A felvételen láthatók nagy ovális képletek, melyek valójában két bab alakú sejtből állnak, melyek viszont tartalmaznak zöld színtesteket. Ezeket a képleteket hívjuk sztómáknak, vagy, ha jobban tetszik, gázcserenyílásoknak. A két bab alakú sejt közötti résen keresztül áramlik ki a vízpára és a különféle gázok. A hullámos vonalak, amik láthatók a felvételen, azok az epidermiszsejtek sejtfalainak találkozási felülete. A hullámos érintkezés elősegíti a bőrszövet stabilitását, így nagyobb védelmet nyújt a növény számára. Ne tévesszen meg senkit se, a bőrszöveti sejtek nem tartalmaznak zöld színtesteket, a felvételen viszont azért tűnik úgy, mert azok valójában az alsóbb szövetekből kerültek oda. Még gyakorolnom kell a nyúzatkészítést.

Most nyár végén egy D-típusú odút elfoglaló zöld küllőt (Picus viridis) figyeltem meg, mely általában a késő délutáni időpontokban repül be az odúba és mindig nekiállt szorgosan vésni annak bejáratát. Bízok benne, hogy tavasszal költeni is fognak majd benne.

Elkezdtek rabul ejteni a mikroszkopikus élővilág csodái is, melynek vizsgálata komoly elfoglaltságommá vált. Évről évre azt tapasztaltam, hogy az udvarunk közepén álló kis tóban megjelent egy csomó pár centis nyálkás, áttetszőnek tűnő képlet. Főleg a vízinövények leveleire voltak tapadva a víz felszíne alatt. Ötletem sem volt, hogy mik lehetnek. Úgy gondoltam, hogy gyűjtök mintát belőlük és megvizsgálom mikroszkóp alatt. Először csak burokkal körbevett pontokat láttam, de egy másik mintát megvizsgálva a döbbenet ült ki az arcomra. Hiszen ezek csigaembriók! Folyamatosan mozogtak és mászkáltak a tojások belső felszínén. A vízben találtam néhány kifejlett egyedet is, valószínűleg a törpe iszapcsiga (Galba truncatula) tojásai lehetnek.

Kíváncsi voltam, hogy milyen a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) a mikroszkóp alatt, ezért egy példányt meg is vizsgáltam alaposan, természetesen nem esett baja és a végén visszaengedtem a tóba. Amit láttam, attól kikerekedett a szemem. Két kerekesféreg (Rotifera) használta aljzatként a víziászka hasi oldalát és szűrögették szorgosan a vizet!  Mivel folyamatosan mozogtak, ezért csak az egyiket tudtam befókuszálni. Látszólag nem zavarták egymás életét. A természet mindig tartogat meglepetéseket!

Gyakran találok a tóból vett vízmintában evezőlábú rákot (Copepoda). Csodálatra méltó a menekülési reakciójának a sebessége, ugyanis veszélyhelyzetet érezve, rendkívül gyorsan vált irányt, mely igencsak hasznos, ha az őt üldöző halak el akarják fogyasztani. Látható a testén belül egy piros képlet, mely egy fényérzékelésre szolgáló nauplius-szem. Ez az egyed még lárva állapotban van, mert a farka még rövid.