Ellenfényben....
Öcsém hívja így a dongót, hogy "zongó". De ő nem dongó, hanem földi poszméh (Bombus terrestris). Nevét onnan kapta, hogy méternyi mélységben lakik a földben, egér- és vakondjáratokban. Csak akkor bújik elő, ha a Nap melege felmelegíti a talajt. Ugyanúgy virágport gyűjt, mint ahogy ezt a méhek is szokták csinálni.
A közönséges zöldfátyolkát (Chrysoperla carnea) gyakran használják a növényvédelem terén, mivel lárvája sok levéltetvet pusztít el. Az imágók növényi nedvekkel táplálkoznak. Ezt a példányt egy napraforgó tányérján találtam meg, nem nagyon foglalkozott azzal, hogy fényképezem.
Ma találtam egy sisakos sáskát (Acrida ungarica), kicsit nehéz volt elkapni, pedig látszólag lomhán és esetlenül mozog, mindig az utolsó pillanatban ugrik azokkal a hosszú lábaival. Ugyanúgy növényevő, mint a sáskák többsége, nincs miért félni tőlük. Ami érdekes, hogyha kézben megfogjuk őket, akkor csak egy élettelen fűszálnak tettetik magukat.
