> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.lajtarlili.hu/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Tudósok egy 98 millió éves imádkozó sáskát fedeztek fel
- URL: https://www.lajtarlili.hu/tudosok-egy-98-millio-eves-imadkozo-saskat-fedeztek-fel/
- Published: 2026-11-14T11:53:00.000Z
- Updated: 2026-11-14T12:53:19.000Z
- Author: Lajtár Lili
- Tags: Írások, Természet

A középső kréta időszakban a mai Mianmar területén fekvő trópusi esőerdőben ragacsos gyanta csöpögött a fákról; ez a gyanta foglyul ejtett egy igencsak különös imádkozó sáskát. Most, 98 millió évvel később, ez a rovar a legkorábbi egyértelmű bizonyíték a fosszilis leletanyagban arra, hogy az imádkozó sáskák növényi leveleket utánoztak.

A rovar potroha kísértetiesen hasonlít a *Selaginella grimaldii* nevű csipkeharasztra, egy mára kihalt növényre – amely szintén ismert a térségből származó borostyánleletekből. A kutatók a *Folimantis hyalinala* nevet adták a rovarnak. 

> A *Folimantis* nemzetségnév szó szerinti fordításban „levél imádkozó sáskát” jelent, míg a *hyalinala* elnevezés az állat szárnyainak üvegszerű átlátszóságára utal.

„Bár a rovarok és növények közötti mimikri – azaz az utánzáson alapuló alkalmazkodás – legalább [200 millió éve fejlődik](https://www.nature.com/articles/ncomms13735?ref=lajtarlili.hu), a rovarok és növények közötti mimikri [megbízható fosszilis példái ritkák](https://www.researchgate.net/publication/365021043%5FA%5Fnew%5Fspecies%5Fof%5Fmantis%5FInsecta%5FMantodea%5FAmelidae%5Ffrom%5Fthe%5FMiocene%5FAmber-Lagerstatte%5Fin%5FMexico?ref=lajtarlili.hu)” – írja Hongru Yang paleoentomológus és kutatócsoportja, majd így folytatja: „A *F. hyalinala* és a *Selaginella* közötti mimikri típusa korábban ismeretlen volt, és a mai imádkozó sáskák (*Mantodea*) között sem akad olyan faj, amely a *Selaginella*\-t utánozná.”

> Napjainkban számos olyan imádkozósáska-faj létezik, amelyek oly sok generáción keresztül éltek bizonyos növényeken, hogy mára maguk is azokra emlékeztetnek. 

Ezek közül a leglátványosabb az [orchidea ](https://hu.wikipedia.org/wiki/Orchidea%5Fman%C3%B3?ref=lajtarlili.hu)[manó](https://hu.wikipedia.org/wiki/Orchidea%5Fman%C3%B3?ref=lajtarlili.hu)[ (Hymenopus coronatus)](https://hu.wikipedia.org/wiki/Orchidea%5Fman%C3%B3?ref=lajtarlili.hu). Ez a délkelet-ázsiai faj úgy néz ki, mint egy virág: teste a szirmokra emlékeztető rózsaszín és krémszínű árnyalatokban pompázik, mozgása pedig – ahogy a szélben ringatózó virághoz hasonlóan lengedezik – szintén a növényt idézi. 

Ám az *F. hyalinala* korában a virágos növények még nem hódították meg a Földet; így e rovar teste generációk során úgy fejlődött, hogy inkább levelekre hasonlítson.

> Azok az imádkozó sáskák, amelyek külsejükben jobban hasonlítottak az őket hordozó növényre, nagyobb eséllyel tudták észrevétlenül megközelíteni gyanútlan zsákmányukat, miközben saját ragadozóik elől is hatékonyabban rejtőzhettek el. 

> Ugyanakkor a növények is jól jártak: a rajtuk élő imádkozó sáskák megvédték őket a növényevő rovaroktól. 

Az evolúciós elmélet szerint azok az egyedek, amelyek a növényekhez való hasonlóság révén előnyhöz jutottak, nagyobb valószínűséggel maradtak életben, és adták tovább génjeiket az utódoknak. Ez a folyamat idővel ahhoz vezetett, hogy a rovarok megtévesztésig hasonlóvá váltak a *Selaginella* leveleihez.

> Az ősi példány arról tanúskodik, hogy a növények utánzása – az úgynevezett mimikri – már [legalább 98 millió éve része](https://nph.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1111/nph.71619?ref=lajtarlili.hu) az imádkozó sáskák evolúciós eszköztárának.

> Az F. hyalinala esetében azonban van valami szokatlan.

A növényeket utánzó mai imádkozó sáskák testének számos pontján találhatók levélszerű képletek. Az *F. hyalinala* esetében viszont kizárólag a potrohon láthatók levélszerű részek. 

> Ez arra utalhat, hogy a növények utánzása a test hátsó részén kezdődött, míg a többi testrész – például a szárnyak és a tor – átalakulása csak később következett be.

Az imádkozó sáskák és a csótányok közös őstől származnak, amely [körülbelül 274 millió évvel](https://www.researchgate.net/publication/410676887%5FThe%5Fevolutionary%5Fhistory%5Fof%5Fpraying%5Fmantises%5FDictyoptera%5FMantodea?ref=lajtarlili.hu) ezelőtt élt. A [legújabb rendszertani kutatások](https://nph.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1111/nph.71619?ref=lajtarlili.hu) szerint az első, már egyértelműen imádkozó sáskának tekinthető rovarok mintegy 185 millió évvel ezelőtt, a jura időszakban jelentek meg. Ebben az időszakban kezdett széttöredezni a [Gondwana nevű szuperkontinens](https://hu.wikipedia.org/wiki/Gondwana%5F%28%C5%91skontinens%29?ref=lajtarlili.hu). 

> Ez a geológiai eredettörténet magyarázatot adhat arra, miért olyan elterjedtek és változatosak az imádkozó sáskák, és miért alkalmazkodtak olyan szorosan saját környezetükhöz. Milliónyi generáción keresztül „tökéletesíthették” álcáikat.

És nem ők voltak az egyetlen rovarok, amelyek már a fosszilis leletanyag korai szakaszában így tettek: bizonyos csótányok (*Blattodea*), egyenesszárnyúak (*Orthoptera*), botsáskák (*Phasmatodea*), valamint más rovarcsoportok képviselői is növényekre emlékeztető jegyeket fejlesztettek ki ebben az időszakban.

Sajnos a mianmari borostyánbányászat és -kereskedelem összefonódik az országban zajló [társadalmi-politikai válsággal](https://www.nature.com/articles/s42003-022-03847-2?ref=lajtarlili.hu). Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a borostyánkereskedelem olyan tevékenységeket finanszírozhat, amelyeket az ENSZ „emberiség elleni népirtó bűncselekménynek” minősít. 

Mianmar 2015-ben betiltotta a kövületek kivitelét, ám a borostyánba zárt példányok jogi megítélése továbbra is szürke zónába esik. 2021-ben, a katonai puccsot követően, a Gerinces Őslénytani Társaság (Society of Vertebrate Paleontology) még azt is [szorgalmazta, hogy vezessenek be](https://vertpaleo.org/wp-content/uploads/2021/06/SVP-Letter-to-paleontological-community-on-Myanmar-Amber%5FFINAL.pdf?ref=lajtarlili.hu) „szigorú moratóriumot minden olyan, Mianmarból származó, borostyánba zárt fosszília tudományos publikálására, amely 2021 januárja után került elő”.

Az *F. hyalinala* nevű imádkozósáska-példányt 2015-ben szerezte meg egy gyűjtő, Fangyuan Xia, aki még ugyanabban az évben a pekingi Capital Normal University rovarevolúciós kutatólaboratóriumának adományozta azt.

*Borítókép: Yang et al., New Phytologist, 2026*