A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) Doñana Biológiai Állomása (EBD) által vezetett nemzetközi tanulmány feltárja, hogy bár a vadméhek és a zengőlegyek (a beporzásban fontos szerepet játszó legyek) sokfélesége viszonylag stabil maradt Európában, számos faj földrajzi elterjedése az elmúlt évszázadban jelentősen csökkent. Ezek az adatok, amelyeket a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban publikáltak, a kontinensen ezen vadon élő beporzók védettségi helyzetének jelentős romlására utalnak.
„A tanulmány azt mutatja, hogy a fajok gazdagságának látszólagos stabilitása regionális szinten elfedheti a közösségekben bekövetkezett jelentős változásokat. Még ha a fajok teljes száma változatlan is marad, és még nem észlelünk tömeges kihalásokat, sok faj veszít a területéből Európa különböző részein”
– magyarázza Carlos Martínez-Núñez, a Doñana Biológiai Állomás kutatója és a tanulmány első szerzője, amely francia, belga, szerb és marokkói tudományos intézményekkel való együttműködést is magában foglalt.
Több mint négymillió adat
Ez a tanulmány az egyik legátfogóbb elemzés az európai beporzók védettségi állapotáról, mind földrajzi, mind időbeli lefedettségét, mind a vizsgált fajok számát tekintve.
A csapat egy validált adatbázist használt, amely több mint négymillió vadon élő beporzó rekordot tartalmazott 1921 és 2020 között, lefedve az ismert méh- és zengőlégyfajok körülbelül 88%-át Európa-szerte.
Fejlett statisztikai modellek segítségével elemezték a fajok gazdagságának és földrajzi elterjedésének változásait, valamint azok kapcsolatát a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján szereplő ökológiai jellemzőkkel és veszélyeztetettségi kategóriákkal.
„Az eredmények számos faj, különösen a vadon élő méhek elterjedésének jelentős csökkenését jelzik, ami veszélyeztetheti a beporzási szolgáltatásokat, amelyektől számos ökoszisztéma és növénytermesztés függ” – magyarázza Martínez-Núñez.
A csökkenés fő okai közé tartozik a természetes élőhelyek, a virágforrások elvesztése, valamint a mezőgazdasági termeléshatékonysággal összefüggő növényvédő szerek használata.
De talán a legjelentősebb fenyegetést a jövőre nézve az éghajlatváltozás jelenti, amely már most is számos beporzó populációt érint. Szükség lesz olyan természetvédelmi stratégiákra, amelyek a beporzók biodiverzitásának csökkenését hivatottak megakadályozni, valamint olyan politikák végrehajtására, amelyek az élőhelyek védelmét és helyreállítását helyezik előtérbe.
A legveszélyeztetettebb fajok
Fajok szintjén érdemes megjegyezni, hogy az IUCN által „kritikusan veszélyeztetettnek” minősített vadméhfajok mutatták a legkiemelkedőbb csökkenést. Továbbá a zengőlegyek esetében számos fajt fedeztek fel és írtak le az elmúlt években, így a történelmi feljegyzések hiánya korlátozhatja a hosszú távú csökkenés kimutathatóságának lehetőségét.
Aggasztó megállapítás, hogy azok a méh- és zengőlégyfajok, amelyekről korábban kevés adat állt rendelkezésre, negatív trendeket mutatnak, ami arra utal, hogy a kevéssé ismert fajok jelentős, észrevétlen csökkenést szenvedhetnek el.
Másrészt egy második szintű elemzés azt mutatja, hogy a trendek földrajzilag nem egységesek. Például az atlanti régió, amely az elmúlt évszázadban jelentős földhasználat-intenzitásnövekedést mutatott, mind a méhek, mind a zengőlegyek állományának tartós csökkenését mutatja, ami alátámasztja a vadon élő beporzó közösségek folyamatos elszegényedését ebben a régióban.
Az elterjedési területeket tekintve minden régióban több negatív, mint pozitív tendenciájú fajt regisztráltak, kivéve az alpesi régiókat, valószínűleg a völgyekből a hőmérséklet emelkedésére válaszul különböző fajok betelepülése miatt.
Lehetőség a biodiverzitás csökkenésének megállítására
A tanulmány hasznos információkkal szolgál az IUCN Vörös Listájának értékelésének javításához és azon fajok azonosításához, amelyek természetvédelmi státuszának felülvizsgálatát igényelhetik.
Például vannak olyan fajok, amelyek egyértelműen negatív tendenciákkal rendelkeznek, és még nem tükröződnek a veszélyeztetettségi kategóriájukban.
Továbbá ezek az adatok iránymutatásul szolgálhatnak a jövőbeli monitoring és természetvédelmi programokhoz, valamint annak vizsgálatához, hogy mely környezeti tényezők magyarázzák a fajok és régiók között megfigyelt különbségeket.
„Nincs túl késő visszafordítani a megfigyelt hanyatlási mintákat. Bár az eredmények jelentős csökkenésre figyelmeztetnek, azt is jelzik, hogy a kontinensszintű kihalások eddig ritkák, így még van lehetőség a cselekvésre” – mondja Ignasi Bartomeus, a cikk szerzője és az EBD-CSIC kutatója.
„A beporzó közösségek helyreállításához elengedhetetlen a természetes élőhelyük megőrzése, a mezőgazdasági tájak diverzifikálása, az egész éves virágzás elősegítése és a növényvédőszer-használat csökkentése. Egyéni szinten hozzájárulhatunk azzal, hogy őshonos virágokat ültetünk a kertjeinkbe és az erkélyeinkre, kerüljük a növényvédő szereket, és kis menedékeket biztosítunk a beporzók számára, még a városi területeken is” – összegzi.
Borítókép: Gyakori mezeilégy (Eupeodes corollae) - Lajtár Lili