> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.lajtarlili.hu/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Fajvisszatelepítés: ne csak az emlősökre gondoljunk
- URL: https://www.lajtarlili.hu/fajvisszatelepites-ne-csak-az-emlosokre-gondoljunk/
- Published: 2025-11-01T17:58:00.000Z
- Updated: 2026-09-14T08:02:24.000Z
- Author: Lajtár Lili
- Tags: Írások, Természet

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) új, a vadon helyreállításával kapcsolatos irányelvei globális mérföldkövet jelentenek, ennek kapcsán azonban érdemes kiemelni: a vonatkozó természetvédelmi munkát a rovarokra is ki kell terjeszteni. Az IUCN kiadta úttörő [Útmutató a vadon helyreállításához](https://portals.iucn.org/library/node/52582?ref=lajtarlili.hu) című dokumentumát, amely világszerte nyújt útmutatást a vonatkozó projektek megvalósításához. 

Az IUCN Ökoszisztéma-gazdálkodási Bizottsága (CEM) és annak [Vadon](https://iucn.org/our-union/commissions/group/iucn-cem-rewilding-thematic-group?ref=lajtarlili.hu) [helyreállítási Tematikus Csoportja](https://iucn.org/our-union/commissions/group/iucn-cem-rewilding-thematic-group?ref=lajtarlili.hu) által kidolgozott dokumentum mérföldkövet jelent a globális természetvédelemben, az irányelvek a vadon helyreállítását a világ természetvédelmi programjának középpontjába helyezik, a globális vadon-helyreállítási mozgalom kiterjesztésében.

> Az irányelvek a természetvédelem paradigmaváltásaként tekintenek a visszavadításra, kiemelve az emberiség természethez való viszonyának alapvető megváltoztatásának szükségességét. 

A hagyományos, gyakran a gócpontokra vagy a veszélyeztetett fajokra összpontosító megközelítéseken túl a visszavadítás a földjeinken, édesvízi ökoszisztémáinkon és tengereinken működő ökoszisztémák újjáépítésének sürgető szükségességét célozza.

![](https://www.lajtarlili.hu/content/images/2026/09/atracel_190622_1.jpg)

**Kép: Lajtár Lili*

> A dokumentum szerint a visszavadítás hangsúlyozza minden faj belső értékét, az emberi közösségek szerepét a rugalmas ökoszisztémák helyreállításában, valamint az ökológiai integritás kiépítését társadalmi- kulturális és politikai-gazdasági rendszereinkben. 

Az ökológiai ismeretek politikai, kulturális és gazdasági keretekkel való összekapcsolásával a visszavadítás holisztikus utat kínál a Föld bioszférájának helyreállításához, ahogyan azt az [1992-es Rio de Janeiró-i ENSZ-csúcstalálkozó](https://en.wikipedia.org/wiki/Earth%5FSummit?ref=lajtarlili.hu) résztvevői is elképzelték, akik az „ökológiai integritást” a fenntartható jövő vezérelveként határozták meg.

> Ez a megközelítés elismeri, hogy az ember a természet része – nem pedig elkülönül tőle –, és hogy a természetes folyamatok helyreállítása mind az ökoszisztémák, mind a közösségek számára előnyös. 

Ahogy az irányelvek megjegyzik, a visszavadítás célja az önszabályozó, rugalmas ökoszisztémák helyreállítása, amelyek képesek alkalmazkodni a változásokhoz, és támogatják az életet annak teljes sokszínűségében.

Visszavadítás az alapoktól

Amikor a visszavadításra gondolunk, lelki szemeink széles látképet nyitnak meg, legyen az egy füves terület, ahol a nagy legelők megújultak, vagy egy kiterjedt óceán, ahol a tengeri emlősök az évszázados kudarcok ellenére ismét nagy számban élnek. 

> A képből azonban jó eséllyel hiányoznak az élet azon apróbb elemei, amelyek elengedhetetlenek az ökoszisztémák egészségéhez, és amelyek oly nagyban hozzájárulnak a Föld virágzó szépségéhez.

Hiányoznak a mikrokozmosz hatlábú képviselői, a rovarok.

Bár például a lepkék számának növelésére irányuló kezdeményezések viszonylag gazdag történetét nem szabad figyelmen kívül hagyni, elmondható, hogy a rovarokat a közelmúltig nagyrészt figyelmen kívül hagyták a természetvédelem rendszertani osztályaként. Az idők azonban változnak, ezt a tényt bizonyítja például a méhek iránti aggodalom korunkban tapasztalható fokozódása. Sőt, már számos olyan visszavadítási projekt létezik, melyek középpontjában kimondottan a rovarok előnyei állnak.

![](https://www.lajtarlili.hu/content/images/2026/09/retibogi_190511_5.png)

**Kép: Lajtár Lili*

Az eltűnt rovarok visszatelepítésének története több mint száz évre nyúlik vissza. [1909-ben például](https://www.jstor.org/stable/2401275?ref=lajtarlili.hu) George Verrall brit entomológus szabadon engedte a nagy tűzlepke (*Lycaena dispar*) hernyóit a Wicken Fenben, egy egykor hatalmas mocsaras terület kelet-angliai részén. Ez a vizes élőhelyi lepke Nagy-Britanniában valamikor a múlt század közepe után kihalt, amikor az utolsó populációk elpusztultak az élőhelyek lecsapolása és a természettudósok általi mintagyűjtés miatt (az 1909-ben szabadon engedett hernyók egy kontinentális alfajból származtak). 

Verrall korai erőfeszítései a nagy tűzlepke visszatelepítésére számos további kísérletet eredményeztek a régióban. Eddig mindegyik kudarcot vallott, de a potenciális siker feltételei javulnak, most, hogy a [Great Fen projekt](https://www.greatfen.org.uk/about-great-fen?ref=lajtarlili.hu) folyamatban van. Ez a hosszú távú élőhely-helyreállítási program több mint 3000 hektár biológiailag gazdag mocsaras területet fog helyreállítani Kelet-Angliában, és a nagy tűzlepke lehet ennek a munkának az egyik jövőbeli haszonélvezője.

Több mint egy évszázaddal Verrall sikertelen fajbetelepítési kísérlete után az eltűnt lepkék populációinak helyreállítása globális tevékenységgé vált. A nyugati féltekéről származó számos példa közül egy mindenképpen említésre méltó, mégpedig a jelenleg is zajló [*Icaricia icarioides*](https://en.wikipedia.org/wiki/Mission%5Fblue%5Fbutterfly?ref=lajtarlili.hu) [*missionensis*](https://en.wikipedia.org/wiki/Mission%5Fblue%5Fbutterfly?ref=lajtarlili.hu) nevű [boglárkalepke](https://rewilding.ecologicalcitizen.net/2023/01/11/mission-blues-california-usa/?ref=lajtarlili.hu), az [*Icaricia icarioides*](https://en.wikipedia.org/wiki/Icaricia%5Ficarioides?ref=lajtarlili.hu) egyik alfajának visszatelepítése az egyesült államokbeli San Franciscótól délre fekvő füves területeire. 

Sok veszélyeztetett lepkéhez hasonlóan ez az alfaj is szöges ellentéte a visszavadítás plakátfajának, a farkasnak (*Canis lupus*). Kicsi és törékeny, szűk tápláléktartományra korlátozódik, és alig fél kilométernyire képes elterjedni. Mégis, ahogy az ikonikus kutyafélék megsegítésére irányuló intézkedések szívmelengető példákat mutatnak a visszavadításra, ugyanúgy működik az a munka is, amelyet a verdeső kifejlett példányok gondos áttelepítésével végeznek, hogy megvédjék és gazdagítsák e pikkelyes szárnyú kincs jövőjét.

![](https://www.lajtarlili.hu/content/images/2026/09/sisakos_180804_3.jpg)

**Kép: Lajtár Lili*

A [tundrasáska](https://hu.wikipedia.org/wiki/Tundras%C3%A1ska?ref=lajtarlili.hu) (*Stethophyma grossum*) Nagy-Britannia legnagyobb őshonos sáskája, és a Citizen Zoo által vezetett [Hop of Hope](https://www.citizenzoo.org/our-work/hop-of-hope/?ref=lajtarlili.hu) nevű visszatelepítési program középpontjában áll. Közvetlen áttelepítések és fogságban tenyésztés keverékével – egy távoli, túlélő populációra támaszkodva – ezt a hosszú lábú növényevőt Kelet-Anglia számos ökológiailag alkalmas helyszínére juttatták vissza. 

A bolygó másik oldalán egy másik egyenesszárnyú faj is részesült a közelmúltban az áttelepítési munkák előnyeiből. A [*Vandiemenella viatica*](https://www.gbif.org/species/1695512?ref=lajtarlili.hu) nevű sáskát (mely a nálunk honos [sisakos sáskára](https://hu.wikipedia.org/wiki/Sisakos%5Fs%C3%A1ska?ref=lajtarlili.hu) emlékeztet), egy röpképtelen, korlátozott terjedési képességű rovart, 36 helyszínre telepítettek be az ausztráliai Melbourne-be egy [2023-ban publikált tanulmány](https://resjournals.onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/icad.12679?ref=lajtarlili.hu) részeként. A korai eredmények biztatóak, a faj egy évvel később is jelen volt 28 kitelepítési helyszínen.

Élőhely-helyreállítás a rovarok érdekében

Míg a fent leírt áttelepítési munka fontos eszköz a kisebb életformák visszavadításában, a biológiai sokféleség a rovarokra összpontosító élőhely-helyreállítással is fokozható a segítség nélküli újranépesedés érdekében. Sok rovarfaj képes bizonyos távolságokat megtenni a nem megfelelő környezetben, míg mások ökológiailag hanyatló területeken élnek, kétségbeesetten várva a körülményeik kedvező változását.

Közép-Európa egyik helyszíne, ahol a rovarokra összpontosító élőhely-helyreállítási megközelítést tesztelik, a [Beckovské Skalice](https://sk.wikipedia.org/wiki/Beckovsk%C3%A9%5FSkalice?ref=lajtarlili.hu) – egy dombos, gyepekből és erdőkből álló táj Nyugat-Szlovákiában, amelyet mezőgazdaság és városi fejlesztések vesznek körül. Ebben a potenciális oázisban a különféle nappali és éjszakai lepkék által igényelt nyílt mikroélőhelyek visszahúzódnak, mivel a fás növényzet kezd dominálni.

Ennek a tendenciának a megfordítása érdekében a [Mossy Earth](https://www.mossy.earth/projects/restoring-rare-butterfly-habitats?ref=lajtarlili.hu) égisze alatt a növényzet kezdeti eltávolítását különféle növényevők – köztük kecskék és szamarak – tenyésztésével párosítják, hogy megpróbálják utánozni a múlt évszázadok természetes legeltetési rendszerét. Ezek a helyben élő legelő állatok a múltban barangoló vadon élő bölények, ökrök és lovak analógiáiként szolgálnak majd. 

A támogatott, legeltetett füves és tölgyfákkal borított legelők mozaikja kétségtelenül segíteni fog a nehéz helyzetben lévő élőlényeken és a jövőbeni benépesítők egy csoportján. A nappal és éjszaka aktív lepkék mellett ezek a kedvezményezettek többek között magányos méhek, szöcskék, bogarak és egyéb rovarok lesznek.

> Nem csupán a szárazföldi helyreállítási projektekben szerepelhetnek rovarok: a vízi életmódúak is érintettek lehetnek.

Északabbra haladva Európában, Lappföld svédországi részére érkezve egy [ígéretes programot találhatunk ](https://rewildingeurope.com/news/rewilding-the-abramsan-river-an-interview-with-vebjorn-opsanger/?ref=lajtarlili.hu) az Abramsån folyó üledéklakó rovarközösségének rehabilitációjával kapcsolatban. A 20\. század elején, amikor az erdészek nagy mennyiségű vágott rönköt küldtek le ezen a vízi úton, sziklákat távolítottak el a folyómederből, kiegyenesítették és keskenyítették azt. Ezen beavatkozások eredményeként a folyó finomszemcsés üledékének nagy része elmosódott, amely korábban létfontosságú mikroélőhely volt számos rovar és más gerinctelen állat számára.

A Rewilding Sweden legújabb munkája visszafordította az Abramsån mederképződését, és segített egy természetesebb folyás felélesztésében, de a finomszemcsés üledék visszatérése nagyon lassú folyamat lenne, ha teljes mértékben a természetre bíznák. Így a folyó újjáélesztésének következő fázisa 150 tonna homok és kavics helikopteres ledobását jelentette. Az elkövetkező években monitoringot fognak végezni, hogy számszerűsítsék az újratelepülő üledéklakók faji összetételét. Ahogy ez a folyamat bekövetkezik, a folyó élővilága számára előnyös lesz a tápanyagok nagyobb mértékű visszatartása, mivel ezek az élőlények a lehullott leveleket és a vízben található egyéb szerves anyagokat fogyasztják, valamint a halak és más ragadozók táplálékellátása szempontjából vizsgálva is fontosak.

Franciaország nyugati partvidékén, a Bordeaux közelében található Étang de Cousseau [természetvédelmi területen](https://globalrewilding.earth/little-by-little-rewilding-the-microcosmos/?ref=lajtarlili.hu) évtizedek óta zajlik a vadon élő állatok visszatelepítésének projektje. Az 1990-ben bevezetett féltermészetes legeltetés – egy ősi szarvasmarhafajta, a [Marine Landaise](https://en.wikipedia.org/wiki/Marine%5FLandaise?ref=lajtarlili.hu) jóvoltából – nemcsak a rezervátum hangás és mocsaras foltjainak helyreállításában segített, hanem különféle életformák számára is teremtett élőhelyeket.

![](https://www.lajtarlili.hu/content/images/2026/09/to_190608_5.jpg)

**Kép: Lajtár Lili*

1990-ben a ganajtúró bogarak és más [koprofág](https://hu.wikipedia.org/wiki/Koprof%C3%A1gia?ref=lajtarlili.hu) (ürülékfogyasztó) faj sokfélesége és száma korlátozott volt, a szarvasmarháknak köszönhetően azonban ezeknek az élőlényeknek a bősége és gazdagsága az évek során lassan növekedett. 

> Döntő fontosságú, hogy a szarvasmarhák semmilyen megelőző parazitaellenes kezelésen nem esnek át, amely [nagymértékben javítja](https://rewildingeurope.com/blog/living-manure-as-a-quick-win-to-combat-the-biodiversity-crisis/?ref=lajtarlili.hu) az emésztőrendszerükben található anyagok minőségét, mely így később ürülékformában táplálékforrást és a lárvák fejlődésének helyszínét jelenti. 

Bár a koprofág élőlények visszatérése a természetvédelmi területre figyelemre méltó volt, a monitorozás kimutatta, hogy a régióban korábban jelen lévő ganajtúrófajok közül néhány még nem jelent meg újra. Az egyik jelentős hiányzó faj 2022-ben a [*Scarabaeus laticollis*](https://www.gbif.org/species/1087249?ref=lajtarlili.hu).

A Rewilding Europe által [támogatott munka keretében](https://rewildingeurope.com/news/dung-beetle-release-highlights-the-key-role-of-small-critters-in-rewilding/?ref=lajtarlili.hu) ezt a bogarat nemrégiben betelepítették a természetvédelmi területre, tovább erősítve ökológiai közösségüket. A rovarok nagyrészt másodlagos haszonélvezői voltak az Étang de Cousseau-i újravadításnak, ám ez mégis egy példa arra, hogy a természetvédelmi tevékenységek elsődleges célpontjai voltak.

> A rovarok, ha lehetőségük van rá, rendkívül sokféle környezetben boldogulhatnak, a vad folyóktól a növényevők trágyáin át, a hódok által épített akadályoktól az elhalt fenyőtűk halmaiig. 

> Hasonlóan változatosak azok a szolgáltatások is, amelyeket ezek az élőlények nyújtanak a tágabb értelemben vett ökológiának, amelyben léteznek, beleértve például a lebontást, a tápanyag-körforgást, a beporzást, a magvak szétszóródását, a talaj fellazítását és a táplálékhálózatok gazdagítását. 

Ezen és további okok miatt csak akkor értékelhetjük igazán a visszavadítás erejét, ha kiterjesztjük látókörünket a rovarokra és más kisebb életformákra.

Forrás: [National Geographic Magyarország](https://ng.24.hu/termeszet/2025/11/01/rovarok-visszatelepites-elohely-helyreallitas/?ref=lajtarlili.hu)

*Borítókép: Lajtár Lili*