> ## Content Index
> Fetch the complete content index at: https://www.lajtarlili.hu/llms.txt
> Use this file to discover other available public pages before exploring further.

# Az óriás wētā sikeres visszatelepítése
- URL: https://www.lajtarlili.hu/az-orias-weta-sikeres-visszatelepitese/
- Published: 2026-11-16T17:05:59.000Z
- Updated: 2026-11-16T17:05:59.000Z
- Author: Lajtár Lili
- Tags: Írások, Természet

Új-Zéland – mint szigetország – ősi elkülönülésének köszönhetően a világ egyik legegyedibb állat- és növényvilágával rendelkezik. Jelentősen különbözik még a „szomszédos”, mintegy 1600 kilométerre fekvő Ausztráliától is és általános jellegzetessége az endemikus élőlények igen magas aránya. 

Az ország egyik jelképe – az olyan élőlények mellett, mint például a kakapó, a kea vagy a tuatara (hidasgyík) – [a kivi, e](https://hu.wikipedia.org/wiki/Kivif%C3%A9l%C3%A9k?ref=lajtarlili.hu)[gy](https://hu.wikipedia.org/wiki/Kivif%C3%A9l%C3%A9k?ref=lajtarlili.hu)[ röpképtelen,](https://hu.wikipedia.org/wiki/Kivif%C3%A9l%C3%A9k?ref=lajtarlili.hu) szőrméhez hasonló tollazatú, jól fejlett szaglású madár, amely az erdei kisemlősökhöz hasonló életmódot folytat. 

> Az ízeltlábúak közül azonban talán a legismertebb és egyben a szigetország legegyedülállóbb rovarfajai a tíz centiméteresre is megnövő wētāk, melyek elnevezése a maori nyelvből származik. 

A wētāk ősei valószínűleg az alsó kréta földtörténeti korban alakultak ki, a fosszilizálódott maradványok alapján Ausztráliát és Ázsia egy részét is benépesítették, napjainkra azonban csak Új-Zélandon és Óceánia szigetvilágának egy részén maradtak fenn.

> A wētāk, azon belül is az [óriás wētāk](https://en.wikipedia.org/wiki/Giant%5Fw%C4%93t%C4%81?ref=lajtarlili.hu) a világ legnagyobb és legsúlyosabb rovarjai közé tartoznak. 

Megjelenésüket tekintve leginkább a szöcskékhez és tücskökhöz hasonlítanak, ezektől azonban megkülönbözteti őket erőteljesen megnyúlt és tüskés hátsó lábuk. A wētāk többsége ragadozó, kisebb rovarokkal táplálkozik, egyes fajok azonban zuzmókat, leveleket, virágokat és gyümölcsöket fogyasztanak.

A wētāpunga (*Deinacrida heteracantha*) az új-zélandi óriás wētāk legnagyobb faja, egyben a világ legnehezebb egyenesszárnyú rovara. A korai európai telepesek mezőgazdasági művelés céljából megtisztították a földterületeket, ezzel azonban elpusztítva a wētāpungák élőhelyét. 

Emellett behurcolták a patkányokat, hermelineket és más kártevőket, mely a wētāpunga-populációk drasztikus megfogyatkozásához, sőt teljes kipusztulásához vezetett – kivéve a Te Hauturu-o-Toi szigeten élő állományt. 

Az [1990-es években az Új-Zélandi Természetvédelmi Minisztérium](https://www.doc.govt.nz/Documents/science-and-technical/Sfc048.pdf?ref=lajtarlili.hu) (Department of Conservation - DOC) veszélyeztetett wētā-fajokra vonatkozó helyreállítási terve a wētāpungát az ország egyik leginkább veszélyeztetett fajaként azonosította, amely azonnali beavatkozást igényelt.

A Te Hauturu-o-Toi (más néven Little Barrier-sziget) területén 2005 és 2009 között végzett felmérések azt mutatták, hogy az ott maradt populáció túl kicsi ahhoz, hogy közvetlen áttelepítésekkel új állományokat hozzanak létre. „Ez vezetett az ex situ (természetes élőhelyen kívüli) természetvédelmi tenyésztési program elindításához.” – állítja Donald McFarlane, a [tanulmány egyik szerzője](https://rsnz.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/njz2.70061?ref=lajtarlili.hu)

Kezdetben kis számú wētāt gyűjtöttek be a Te Hauturu-o-Toi szigetről, hogy megalapozzanak egy tenyésztelepet [Butterfly Creek](https://en.wikipedia.org/wiki/Butterfly%5FCreek%5F%28zoo%29?ref=lajtarlili.hu)[ben](https://en.wikipedia.org/wiki/Butterfly%5FCreek%5F%28zoo%29?ref=lajtarlili.hu), egy új-zélandi vadvédelmi létesítményben. 

> „Az állatok sikeres átszállítását és a tartási feltételek kialakítását követően az alapító állományból származó első wētāpungákat 2010-ben és 2011-ben engedték szabadon a Hauraki-öböl két szigetén, Motuorán és Tiritiri Matangin.” – részletezi Ben Goodwin, a tanulmány egy másik szerzője

2012-ben az Aucklandi Állatkert létrehozott egy második tenyészcsoportot is, jelentősen kiterjesztve a programot és finomítva a tartási módszereket a hatékonyság növelése érdekében. Ennek eredményeként 2014 és 2025 között összesen 8874 wētāpungát tenyésztettek és engedtek szabadon. 

2025-re az Aucklandi Állatkertben és a Butterfly Creekben már több mint 11 000 wētāpungát neveltek fel, amelyeket a Hauraki-öböl és a Bay of Islands nyolc ragadozómentes szigetére, valamint – a legújabb fejleményként – két, szárazföldön található, elkerített rezervátumba telepítettek ki. 

> Ennek köszönhetően [a faj természetvédelmi státusza](https://www.cabidigitallibrary.org/doi/full/10.5555/20073224211?ref=lajtarlili.hu) a program kezdetekor (2004-ben) jellemző „veszélyeztetett” (Nationally Endangered) kategóriából 2022-re a „veszélyeztetett – nemzeti szinten növekvő állományú” (Nationally Recovering) kategóriába került. 

Az Északi-szigeten működő, természetmegőrzéssel foglalkozó közösségi csoportok kulcsszerepet játszottak a programban: forrásokat teremtettek a wētāk intenzív – jelentős erőforrásokat igénylő – gondozásához, továbbá segítettek az állatok szabadon engedésének megszervezésében és a folyamatos megfigyelésben.

A Motuora és Tiritiri Matangi szigeteken végzett intenzív megfigyelés azt mutatja, hogy a wētāpunga legalább négy generációja született ott. Nemzetközi szinten ez annak megerősítése, hogy ez az óriási wētā sikeresen megtelepedett mindkét szigeten. A többi sziget lakója is jó úton halad afelé, hogy elérje ezt a mérföldkövet.

A tanulmány vezető szerzője, Chris Green, az Új-Zélandi Természetvédelmi Minisztérium (Department of Conservation) tiszteletbeli kutatója szerint elengedhetetlen a wētāpunga megmentése során szerzett tudományos ismeretek dokumentálása, mert az ezidáig ismertetett állat-áttelepítési programok [túlnyomórészt a gerincesekre összpontosítottak](https://www.cabidigitallibrary.org/doi/full/10.5555/20103140148?ref=lajtarlili.hu). 

„A folyóiratcikk az egyik legátfogóbb esettanulmányt mutatja be, amely a gerinctelenek természetvédelmi célú tenyésztésével, áttelepítésével és a faj helyreállításával foglalkozik – nemcsak Új-Zélandon, hanem talán az egész világon.” – összegzi Chris Green kutató

> „A wētāpunga jövője ígéretesnek tűnik, hiszen jelenleg is zajlik az adatok gyűjtése a 2027-re tervezett újbóli értékeléshez. 

> Számos további, kritikusan veszélyeztetett új-zélandi gerinctelen faj létezik – köztük a Stephens-szigeti ormányosbogár (*Anagotus stephenensis*), a Canterbury-síksági bütykös ormányosbogár (*Hadramphus tuberculatus*) és több szarvasbogárfaj –, amelyek jövőjének biztosítása érdekében előnyös lenne hasonló programok indítása. 

„A természetvédelmi hatóságok és szakemberek számára javasolt az ilyen törekvések támogatása.” – emeli ki Chris Green kutató.

*Borítókép: Zhaoxuan Li (CC BY-NC) - iNaturalist*