Táplálékforrás
Egy érdekes látványban lehetett részem az egyik nap... Van egy fehér akácfa (Robinia pseudoacacia), melynek egy nagy méretű ágát le kell vágni, mert ráesett volna más fákra. Ez még önmagában nem érdekes, de az, ami utána történt, az már igen. Rövid időn belül rovarok kezdtek megjelenni a friss vágási felületen és nem is akármilyen elrendezésben. Egyetlen sávban gyűltek össze és ez kirajzolt egy nagyon fontos területet a fa törzsének belsejében. Ez a vékony sáv a háncsrész (phloem). Itt szállítódnak a vízben oldható szerves anyagok, például a cukrok.
De hogyan kerül cukor a fa törzsébe? Ez egy komplex folyamat, viszont vessünk egy pillantást a fotoszintézisre. Leegyszerűsítve szén-dioxidból és vízből fényenergia segítségével cukor és oxigén keletkezik. A szén-dioxidot a növény a levegőből szerzi a levelén keresztül, a vizet pedig a talajból szívja fel, melyben nagy szerepe van a párologtatás szívóhatásának.
Tehát ezek a szerencsés rovarok rátaláltak a nagy kincsre, a cukorra! A képeken egy hangya és néhány árvaszúnyog látható táplálkozás közben. Ez a cukor bekerül az emésztőcsatornájukba, ahol különböző folyamatok során átalakulnak a molekulák, melyek egy része majd kiválasztódik az állat testéből ürülék formájában, melynek anyagai a gombák anyagcseréje által újra felvehetővé válnak a növények számára. Lenyűgöző! Eljutottunk a légköri szén-dioxidtól egészen a gombák lebontó tevékenységéig. Ezt az egész körforgást még hosszasan lehetne taglalni, szétbontani apróbb lépésekre, de én a lényeg kiemelésére törekedtem. Bár az is egy érdekes kérdés, hogy mit tekintünk lényegnek...