A tónál találkoztam ezzel a pókkal, egy vízinövény levelén pihent. Ő egy nádi állaspók (Tetragnatha striata), vizes élőhelyek gyakori pókfaja. Általában a levelek alján rejtőzik hozzásimulva a felületéhez. Ez a pók is kerek hálót sző, ezzel igyekszik elkapni néhány rovart a vízfelszín közelében. Furcsa megjelenésű, ezt talán annak is köszönheti, hogy mindig úgy néz ki, mint egy száraz fűszáldarabka a kinyújtott és egymáshoz simuló lábai miatt. Ő itt egy hím példány.
A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei - marbled cellar spider) kitartóan védte kicsinyeit, nem futott el a közeledtemre. Az álkaszáspók elnevezés arra utal, hogy ezeknek a pókoknak a külleme megtévesztően emlékeztet a kaszáspókokéra. Testükhöz képest rendkívül hosszú lábaik vannak, amikkel ügyetlenül mozognak. A nőstények kokonba helyezik petéiket, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak. Érdekességképpen, az álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, ha veszélyt érez vagy megsérült. Ez a ragadozó összezavarásában játszik szerepet, mivel ilyenkor majdnem láthatatlanná válik a pók.
A képeken két darázspók (Argiope bruennichi) látható (nem három!). Középen a nőstény, felette a levedlett bőre, alatta az a kicsi a hím. A hím 4-5, a nőstény 14-17 mm nagyságú. A nősténynek darazsakra emlékeztető mintázata van, míg a hím példányokon ez a bélyeg nincs meg. A nagytermetű nőstények minden esetben felfalják a náluk jóval kisebb termetű hímet, ha a párzás túl sokáig tart. Hasonló életük van, mint az imádkozó sáskáé.
