Láttatok már pókmancsokat? Épp valamelyik nap csodálkoztam rá arra, hogy az egészen kis méretű pókoknak is van, csak a méretükből adódóan szabad szemmel nemigen látni. Egy íves ugrópók (Evarcha arcuata) volt a segítségemre, ugyanis sokáig mozdulatlanul várakozott egy levélen folyamatosan engem bámulva, így egész közelről le tudtam fotózni. Amit itt mancsnak hívok, az valójában a tarsus, ezt követi a karom a láb végén. Komolyan mondom, ez lenyűgöző! Hiszen képesek ezekkel a mancsokkal még az üvegfalon is felmászni. A madárpók (jelen esetben Nhandu chromatus) kapcsán ez igen látványos, ugyanis nagy testméretükről híresek, de az üvegen úgy másznak fel, mintha nem is erőlködnének. Karmaikkal nem mennek semmire egy sima felületen, tehát a mancsuk alsó, sűrű szőrrel borított része rejtheti a titkukat. A szőrszálak tapadási felületet nyújtanak a pókok számára, így teljesen biztonságban tudhatják magukat mászás közben. A madárpók olykor mégis leesik nagy testmérete miatt, de egy ugrópóknak, mely aprócska, nem jelent gondot. Ha nem sima felszínen másznak, nagy könnyebséget jelenthet nekik a karmok megléte is, gyorsan el tudnak menekülni a ragadozó elől a segítségével.

De a csáprágókról sem szabad megfeledkezni, hiszen nagyon fontos részei a pókoknak. Mi nem fontos, igaz? Ezekkel ragadja meg a zsákmányt és védekezik, ha sarokba szorítják. Az egyik képen látható ugrópók szemei alatt is tökéletesen kivehetők a nagy csáprágók és bizony azért olyan nagy méretűek, mert kell a hely az izmoknak és a méregmirigyeknek. A pókok a vedlés során a csáprágók külső vázától is megszabadulnak. Ha találunk valahol egy “pókbőrt” (azaz exoskeletont), alaposan szemügyre véve látszódnak rajta a csáprágók, akármilyen kicsi is a talált darab. Muszáj időnként vedleniük, ugyanis a külső vázuk nem tud lépést tartani a növekedésükkel. Elmondhatjuk, hogy a pókok a hálószövés mesterei, viszont nem minden pók sző olyan szép kerek hálókat, mint például a koronás keresztespók (Araneus diadematus). Vannak olyan fajok, melyek a zsákmányejtéshez nem használnak hálót, ilyenek például az ugrópókok is. Vannak olyanok, melyek szőnek, de nem szabályos alakban, ilyen az egyik képen látható üvegházi törpepók (Parasteatoda tepidariorum). Mindegy mire használják a hálót, művészi ügyességgel szőnek más és más funkciójú alkotásokat.

Érdekes látvány, mikor egy pók egy másik pókot zsákmányol, bár nem ritka eset. Az álkaszáspókoknál viszonylag gyakran megfigyelhető, de a karolópókféléknél (Thomisidae - crab spiders) még nem láttam. A karolópókokra jellemző, hogy addig várakoznak mozdulatlanul, míg elég közel nem kerül hozzájuk a zsákmány, ilyenkor bevetik a halálos ölelésüket. Látható, hogy nem használnak kifeszített hálót, csak egyszerűen rávetik magukat a prédára.

Egy szerencsétlenül járt harlekinkaticát (Harmonia axyridis) fogyasztó háromszöges faggyúpók (Steatoda triangulosa):