Gondolná bárki is, hogy egy fűszál végén egy ijesztő külsejű pókfaj lakhat? Tipikusan a mérges dajkapókra (Cheiracanthium punctorium - yellow sac spider) jellemző ez a lakhelykészítési mód. Összefonja a fűszálak végét pókhálóval és abban bújik el. Ezt az otthont már elhagyta, és jól látható a bejárata.
Találtam egy jókora nőstény alakoskodó karolópókot (Ebrechtella tricuspidata), mely kivételesen nem a virágszirmok között bújt el, inkább a nőszirom levelét választotta. Gondoltam, elfogadna egy zsákmánynak való élőlényt. Kerestem egy nagyobb méretűt, egészen pontosan egy közönséges húslegyet (Sarcophaga carnaria - common flesh fly), és elkaptam élve. A pók nem ijedt meg a kezemtől, az ujjaim között levő légyre koncentrált. Majd bevetette a halálos ölelését, elsőre sikerült kiszednie az ujjaim közül a prédát. Egész nap azt fogyasztotta.
Réti farkaspók (Hogna radiata - wolf spider) kokonját cipeli, mely védelmet nyújt a peték számára a külső hatásoktól.
Találkoztam két rezes ugrópókkal (Heliophanus cupreus - copper sun jumper). Levadásztak egy-egy szúnyogot. Ebből is látszódik, hogy milyen fontos a természetben betöltött szerepük a pókoknak is. Vigyázzunk rájuk!
Elég egy lépést tenni a vizes fűben és szemünk elé tárul a rovarnépség. Ahol sok a zsákmány, megjelennek a ragadozók, mint például ez az ugrópókfaj, a közönséges ugrópók (Evarcha falcata).
Eső után bátrabban bújnak elő a közönséges partiholyvák (Paederus riparius). Nagyon félénkek és gyorsan szaladnak, szóval sietni kell a megfigyelésükkel...
És összetalálkoztam egy erdei csótánnyal is, élvezte a vízcseppek tengerét.
