A szép, meleg idő a felszín közelébe vonzotta a tavunk halait. Gyönyörű a víz, mert nagyon tiszta és az aljzaton levő lesüllyedt levelek különösképpen széppé varázsolják.

Itt sikerült lencsevégre kapnom a pontyot is, aki jócskán nagyobb az aranyhalaknál. Sokszor tartózkodik a víz mélyebb rétegeiben, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, hogy lefotózhattam. Olyan mint egy vízi szörny...

Apukám hozott egy halat (valószínű kárász), kicsit kába volt, de amikor a kis tavunkba beleraktam és megmaszíroztam, felélénkült és elúszott.

A halaim ennyire kézhez szokottak. :D