Gyakran találkozhatunk kis hőscincérrel (Cerambyx scopolii), ha egy galagonyabokor mellett megállunk, ugyanis valamilyen okból kiváltképp szeretik ennek a növénynek a virágait rágcsálni. Érdekessége a cincérfajoknak, hogy megfogva cincogó hangot adnak ki. Vigyázzunk velük, mert tudnak harapni is, legyen az akármilyen kis méretű faj. Hasonlít a nagy hőscincérre, de a méretbeli különbségeknek köszönhetően biztonsággal el lehet különíteni a két fajt, hiszen a kis hőscincér a nevéhez híven kisebb méretű.

         

Egy számomra új cincérfajjal találkoztam, ráadásul rögtön három egyeddel. Ők itt a fehérgyűrűs bogáncscincérek (Agapanthia villosoviridescens - golden-bloomed grey longhorn beetle).

    

Jól megfigyelhetőek a méretbeli különbségek. A nőstény egyed jóval nagyobb a hímnél.

                              

Feltűnt a láthatáron egy másik hím is (lenti képeken). A levelen sétált, majd felemelte potrohát és valami váladékot nyomott ki. Ismereteim szerint ezt az anyagot hívják spermatofórnak, mely hímivarsejteket és tápanyagokat tartalmaz.

               

Íme a szemfoltos cincér (Mesosa curculionoides). Olyan szárazság van, hogy az egyébként rejtett életet élő cincér folyamatosan a kültéri vízcsap mellett található nyírfán tartózkodik.

    

Volt olyan is, mikor a locsolót akartam megtölteni vízzel, meg kellett állnom, ugyanis a szemfoltos cincér a csap végén csüngött hatalmas vízcseppel a fején és nem szándékozott távozni. Kicsit odébb tessékeltem, így nem sodorta el a vízsugár. Elég szomjasnak tűnt. A nyírfa pedig kiváló rejtekhely, ráadásul szinte már teljesen elhalt. Ki tudja, akár belepetézhetnek egyszer. Kinagyítva szinte félelmetes.

        

Hengeres szalmacincérek (Theophilea subcylindricollis) násza.