Ebben az évben is sokat terjeszkedett a bambusz minden irányban. A képeken a gyökerei, vagy más néven rizómái vannak, az egyik frissen levágott, a másik régebbi. A régebbi gyökérdarabról sok mellékgyökér nőtt ki, a friss darabon egy ilyen sem látható. Ez azért van, mert a régóta talajban levő gyökér fedőlevelei lebomlottak így szétágazhatott. Míg a gyökér legvége, ami új, az folyamatosan nyúlik és növekszik, halad előre a talajban, az még nem gyökerezik el. Ami érdekes, hogy az új darab legvége, hegye, körülbelül 10 cm-es része csont keménységű, ami könnyedén átlyukaszt egy egyszerű fóliát. Ez azért érdekes, mert a növények többsége puha, zsenge gyökereket növeszt. A bambuszgyökérnek csak a hegye ilyen kemény (olyan mintha fúrna a földben), a többi része jóval puhább, pont fordítva működik, mint egy átlagos növény.

    

Van azért hasonló növény itt nálunk is, itt a képen a sás (de a tarack is ilyen), ami ugyanúgy terjed, mint a bambusz és ugyanolyan felépítésű a gyökere. Az egyedüli különbség a méretük. Amit kiástunk körbe az erdő körül árok az még nincs befejezve, mert nem volt olyan sürgős, hiszen az előző évben nem akart átmenni a gödrön, osb lapot raktunk ideiglenesen ebbe a gödörbe. De ebben az évben úgy gondolta a bambusz, hogy ideje nagyobb területet meghódítani.

                              

Ami még érdekes, hogy a többi növénnyel ellentétben a bambusz nem ijed meg attól, hogy a gyökerei a levegőn vannak, hanem mintha céltudatos lenne és tudná, hogy a gödör után jönni fog az újabb talaj. Olyan mintha a gyökér hegye tapogatózna. Amikor beleütközött az osb lapba, ahelyett, hogy lefelé ment volna, elindult felfelé és amikor elérte a gödör szélét már vízszintes irányban a föld felszínen ment, mint valami kígyó. "Gyökérhidak" jöttek létre. A bambusz és a sás is áthidalja a gödröt, nehéz megállítani a növekedésüket. Az élet utat tör magának. :)

A utolsó hóeséskor a deres bambuszra (Phyllostachys viridiglaucescens) fagyott vizes havat nem bírták a levelek, pedig akár a száraz -15 fokos tartós hideg sem jelent gondot a növénynek, legalábbis ennek a fajtának (vannak olyan bambuszok is, amik nem bírják a hideget). Most kivételesen szegénynek egyszerre kell a leveleit regenerálni és az új hajtásait növeszteni. Ez rengeteg energiába kerül neki, ez meg is látszik a hajtások vastagságában, most picivel vékonyabbak jöttek fel.

                              

Nagyon érdekes látványt nyújt a bambusz amikor ráesik a hó, ugyanis mindegyik a földön fekszik. De ez önmagában még nem olyan fura, viszont amikor a hó elolvad a bambuszok visszaegyenesednek eredeti helyzetükbe. Egy szár se törött el, annyira erősek és egyben rugalmasak.

Ezen a nyáron már ekkora a bambusz és a vastagsága is komolyodik. Egyre több madár élőhelye...

This summer our bamboo is so high and its thickness is wider and wider, so it is the habitat of more and more birds...