Íme, itt van ez a bambusz, melynek semmi sem lehetetlen és sosem adja fel. Évekkel ezelőtt letört a teteje és azt gondoltam, hogy utána el fog száradni, de nem így lett. Igaz, hogy a szárának nagy része elhalt, de egy keskeny csíkban még zöld maradt, ami élteti az egyetlen megmaradt ágát. Érdekes, hogy nincs szüksége az egész szárra, hogy tovább élhessen. Azóta is ilyen állapotban van. Sőt! Azon a kicsi ágán mindig növeszt újabb leveleket. Milyen lenyűgöző!

                    

Gondoltam megosztom a bambuszerdő látványát a téli időszakban, mely nem hasonlítható a télhez az enyhe idő miatt. A nagy szélben olyan a bambusz, akár egy tenger, nagyon szépen hullámzik. A szára nagyon erős és hajlékony, ilyenkor egyik sem sérül meg. Megdöbbentem azon, hogy a madarak még ennek ellenére is sikeresen le tudtak szállni a bambuszra, pedig nagyon fújt a szél. Az előtérben egy bodzabokor csupasz ágai találhatóak.

I thought to share the view of our bamboo forest in the winter, which can't be compared to winter because of the warm weather. In the great wind, bamboos are like a sea, waving very nicely. Its stem is very strong and flexible, in this case either is damaged. I was shocked that the birds were still able to successfully land on the bamboo, but the weather was very windy. In the foreground are bare branches of an elder bush.

Ebben az évben a bambuszunk igencsak nagyra nő. A nyár eleji esőzések sokat segítettek a fiatal hajtásokon. Idén most túl sok hajtás nőtt, az egyharmaduk elpusztult, úgy látszik a bambusz túlvállalta magát. A legnagyobbak elérik a 10 métert is. Ideje lenne lassan ritkítani őket. A sok eső után rengeteg szúnyog van a bambuszban, majdnem olyan érzés, mintha egy tóparti nádas közelében lennénk. Itt aztán "fújhatod magad" szúnyogriasztó szerekkel, egyik se használ, mert annyira éhesek a szúnyogok.

    

A szúnyogok mellett még nagyon sok a pók, mind a talajon, mind a levelek között. Miközben megyek a bambuszszárak között, a kezeim és az arcom tiszta pókhálós lesz és egy lépésemkor vagy 10 kicsi pók szalad ki a lábam alól, hogy nehogy összetapossam őket. Még szerencse, hogy nem mérges pókokról van szó.

               

A Phyllostachys bambusz fő jellegzetessége, hogy a szárán található fehér porszerű anyag. A harmadik képen van egy olyan hajtás, aminek a teteje elszáradt és leesett, valószínű, hogy a többi része is elszárad egy idő után.

    

Ebben a fejlődési szakaszban már leesnek a fiatal hajtásokról azok a levelek, amelyek keményebbek és a száron helyezkedtek el, mert ezeknek a még növésben levő szár védelme volt a feladata. Ezért sincs ezeknek zöld színük. Egy ilyen levél a száron gyűrűtől gyűrűig tart, tehát egy levél egy szakaszt fed le. A kezemhez viszonyítva jól látszik egy ilyen levél mérete, ami megegyezik egy szakasz méretével.

    

Gondoltam lefotózom, hogy milyen a kis bambuszerdőnk ősszel. A képeken jól látszódik az is, hogy eleve kevés aljnövényzet van alatta, nyáron is csak a csalán tud kismértékben alkalmazkodni a sötétséghez, ami a sűrűben van. Így néz ki egy bambuszág, amihez csatlakoznak az örökzöld levelek. Elég jól ellenállnak az időjárásnak, de a fagy okozza a nagyobb gondot télen, általában csak a levél fagy meg, majd szárad el, de ha a szár zöld marad, akkor szinte biztos, hogy tavasszal új levelet hoz. Egyébként még novemberben is növeszt elvétve hajtásokat, amik mint a tüske állnak ki a földből.