Egy videót készítettem Steve Irwin emlékére és tiszteletére:

A képeken két darázspók (Argiope bruennichi) látható (nem három!). Középen a nőstény, felette a levedlett bőre, alatta az a kicsi a hím. A hím 4-5, a nőstény 14-17 mm nagyságú. A nősténynek darazsakra emlékeztető mintázata van, míg a hím példányokon ez a bélyeg nincs meg. A nagytermetű nőstények minden esetben felfalják a náluk jóval kisebb termetű hímet, ha a párzás túl sokáig tart. Hasonló életük van, mint az imádkozó sáskáé.

    

Igen ez a neve ennek a bogárnak (Pentodon idiota). Nappal aktívak, de az esti fényre is jönnek. Elég esetlenül mozognak.

    

Tüzetesebben utánanéztem ennek a fajnak. Tényleg egy ganajtúró bogárra emlékeztet, lehet azért is, mert a ganajtúrófélék családjába tartozik. Sokfelé előfordul, a laza talajokat kedveli, megél folyó- és tengerpartokon is. Ő az egyetlen hazai rokona az orrszarvúbogárnak (Oryctes nasicornis).

               

Ebben az évben is sokat terjeszkedett a bambusz minden irányban. A képeken a gyökerei, vagy más néven rizómái vannak, az egyik frissen levágott, a másik régebbi. A régebbi gyökérdarabról sok mellékgyökér nőtt ki, a friss darabon egy ilyen sem látható. Ez azért van, mert a régóta talajban levő gyökér fedőlevelei lebomlottak így szétágazhatott. Míg a gyökér legvége, ami új, az folyamatosan nyúlik és növekszik, halad előre a talajban, az még nem gyökerezik el. Ami érdekes, hogy az új darab legvége, hegye, körülbelül 10 cm-es része csont keménységű, ami könnyedén átlyukaszt egy egyszerű fóliát. Ez azért érdekes, mert a növények többsége puha, zsenge gyökereket növeszt. A bambuszgyökérnek csak a hegye ilyen kemény (olyan mintha fúrna a földben), a többi része jóval puhább, pont fordítva működik, mint egy átlagos növény.

    

Van azért hasonló növény itt nálunk is, itt a képen a sás (de a tarack is ilyen), ami ugyanúgy terjed, mint a bambusz és ugyanolyan felépítésű a gyökere. Az egyedüli különbség a méretük. Amit kiástunk körbe az erdő körül árok az még nincs befejezve, mert nem volt olyan sürgős, hiszen az előző évben nem akart átmenni a gödrön, osb lapot raktunk ideiglenesen ebbe a gödörbe. De ebben az évben úgy gondolta a bambusz, hogy ideje nagyobb területet meghódítani.

                              

Ami még érdekes, hogy a többi növénnyel ellentétben a bambusz nem ijed meg attól, hogy a gyökerei a levegőn vannak, hanem mintha céltudatos lenne és tudná, hogy a gödör után jönni fog az újabb talaj. Olyan mintha a gyökér hegye tapogatózna. Amikor beleütközött az osb lapba, ahelyett, hogy lefelé ment volna, elindult felfelé és amikor elérte a gödör szélét már vízszintes irányban a föld felszínen ment, mint valami kígyó. "Gyökérhidak" jöttek létre. A bambusz és a sás is áthidalja a gödröt, nehéz megállítani a növekedésüket. Az élet utat tör magának. :)

Szinte teljesen rászőtte a hálóját a növényekre.